browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A díszmadár kereskedelem nemzetközi áttekintése

A nemzetközi madárkereskedelem nagyságát pontosan meghatározni szinte lehetetlen, az igen jelentős csempésztevékenység miatt. A különböző felmérések, jelentések szerint éves szinten 2-40 millió példányról van szó. Egy régebbi felmérés szerint az ismert fajok 20 %-át forgalmazzák. Természetesen ez a szám évről-évre bővült, napjainkban egyes becslések szerint 32 %-nál tartunk, azaz a ma élő közel 8600 madárfaj egyharmadát érinti a madárkereskedelem.
Jorgen Thomsen, a vadon élő védett állatokkal folytatott kereskedelmet összehangoló világszervezet, a Trafic International igazgatója szerint 1982 és 1988 között több, mint 3 millió papagájt távolítottak el természetes környezetéből. Az újabb felmérések szerint csupán egyetlen év alatt 2 millió vadon befogott papagáj (!) került madárkereskedőkhöz.
A világ legnagyobb madár exportáló országa Szenegál. Az elmúlt 15 évben megközelítően 140 millió madarat exportált. Bár az adatok régiek mégis érdemes néhány pillantást vetni Szenegál szövőpinty exportjára:

- 1975 1 004 000 példány
- 1976 860 797 példány
- 1977 668 500 példány
- 1978 737 396 példány

A szenegáli exportban azonban nem csak a saját madaraik szerepelnek, hanem egész Nyugat-Afrikáé. Gambia például leállította az élő állat kivitelét, de a védett madarai a szenegáli kereskedelemnél jelennek meg, és szenegáli papírokkal kerülnek szerte a világba.
Hasonló a helyzet a második legnagyobb exportáló országban Argentínában is. Több dél-amerikai ország, például Brazília is védett állatokra teljes kiviteli tilalmat rendelt el, a madarai azonban, az argentin exportban jelennek meg.
Jelentős exportáló ország továbbá India, papagáj exportban pedig a legfontosabb központ Ázsiában Tajvan szigete, Dél-Amerikában pedig Guayana.
A következő kérdés, ami automatikusan felmerül mindenkiben, hová kerül ez a töménytelen sok madár. A madarakat befogadó országok a következők:

- USA 48%
- Európa 30%
- Japán 5%
- Egyéb 17%

Egy újabb felmérés szerint 1997-2000 között 500. 000 vadonfogott madarat importált az Únió 111 fajból. A 2000-2003 évek között 3,8 millió madár került nemzetközi kereskedelembe, ennek 79 %-a vadonból befogott volt. Az Európai Unió importálta ezeknek a madaraknak a 93 %-át. Ami 2,8 millió a természetes élőhelyéről elszakított példányt jelent, mindössze négy év alatt. A két számadat szerint néhány év alatt az importált madarak száma az ötszörösére nőtt.
A hihetetlenül nagy számban befogott madarak közül azonban, csak minden ötödik madár jut az importáló országba. A madarak befogása általában az ivóhelyek közelében felállított csapó hálókkal, vékony szemű függönyhálókkal történik. Papagájok esetében az éjszakázó fák ágainak léppel való bekenésével, vagy ennél is kegyetlenebb módszerrel, melyet főként az arák befogásánál alkalmaznak. Az „eljárás” lényege, hogy egy madarat zsákba kötve addig ütnek, míg az éktelen rikácsolásba kezd, majd a segítségére siető, vagy csak kíváncsiskodó társát hálóval befogják. A befogó ezután kis kalitkába helyezi a madarat. Itt a befogóhelyen kell várakozniuk addig, amíg összegyűlik a kellő számú példány. Majd összezsúfolva napokig étlen-szomjan utazva jutnak el az exportőrhöz. Az exportőr, miután összegyűlt a megfelelő mennyiségű madár, általában légi úton szállítja tovább őket az importőrhöz.
Az importőrnél szintén új táplálékot, elhelyezést kell megszokniuk, majd ki kell várni a karantén időt. Persze csak ott, ahol van karantén állomás, mert az sok országban nincs. Innen kerülnek majd a kereskedőhöz, madár barátokhoz.
Mindezeket végiggondolva már nem is meglepő az a tény, hogy a befogott madarak 90 %-a a befogástól számított egy éven belül elpusztul.
A Trafic International felmérése szerint az elhullási százalék így alakul:

- Befogás során 18%
- Belső szállítás 25%
- Gyűjtő helyen 15%
- Légi szállítás karantén 20%
- Egy éven belül 12%
- Túléli az egy évet 10%

A nagy elhullási arány azonban a kereskedők számára előnyös, mert ilyen tömegben és rossz ellátással a szállítás lényegesen olcsóbb és az állandó kereslet a madarak iránt megmarad, hiszen újra vásárolnak az emberek az elpusztult kedvenc helyett másikat.
A madárkereskedelem – a hihetetlen nagy mortalitási százalék mellett is – nagy üzlet. Bevételei évente a kábítószer csempészet bevételeivel vetekszik, a lebukási veszély és a büntetések azonban jelentéktelenek ahhoz képest.

A WWF (Világ Vadvédelmi Alap) nemzetközi szervezet becslése szerint évente 8 milliárd amerikai dollár bevételt hoz a védett állatokkal folytatott kereskedelem, aminek legnagyobb részét a madár kereskedelem teszi. A felmérés szerint az első helyen a trópusi díszhalak állnak, évi 500-600 millió darab kerül befogásra, majd kereskedelmi forgalomba; a második helyen a madár-kereskedelem áll évi 2-5 millió madár értékesítésével.
A bolygónkon élő 8700 madárfaj közül 1029 faj áll közvetlenül a kipusztulás szélén. Akármilyen kritikus szemmel is nézzük, közvetlen a kereskedelem miatt ilyen sorsra jutott fajok száma kevés. Konkrét adat csupán a közép- és dél-amerikai papagáj fajokról áll rendelkezésemre ehhez kapcsolódóan.
Eszerint a 140 Dél- és Közép-Amerikában élő papagáj faj közül 42 faj áll közvetlenül a kipusztulás szélén, ebből 22 faj egyértelműen a kereskedelem miatt.
Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a díszmadártenyésztés és az általa kiváltott madár kereskedelem miatt még nem pusztult ki madárfaj, és ha a problémát mind két oldal (hatóságok, tenyésztők) megfelelően kezeli nem is fog.
Talán egyetlen faj lehet az, melyre ezen állítás nem biztos, hogy érvényes és lehet, hogy bárminemű összefogással sem lehet megmenteni. Ez a faj a Spix ara (Cyamopsitta spixii) a jelenleg ismert 17 arafaj közül a legritkább. 1880-ban fedezték fel és közel száz év múlva teljesen eltűnt a természetből. Több expedíció indult felkutatására Kelet-Braziliába. 1984-ben 12 példány élt, 1985-ben 5 példány, 1986-ban 3 példány, 1987-ben 2 példány élt eredeti élőhelyén. Ezeket a madarakat azonban ismeretlen fegyveresek befogták, az őrzésükre kirendelt személy, nem mert közbelépni. (Eszmei értékük 30000 amerikai dollár, fekete piaci értékük csillagászati.) 1992-ben valaki látott egyetlen példányt, de 2000-ben ez a példány is eltűnt, így a Spix arát a természetből kipusztultnak tekinthetjük. Fogságban magántenyésztőknél mintegy 30-40 példány él, melyek szaporodnak is. Európában a walsrodei (Németország) madárparkban és egy belga tenyésztőnél él 1-1 pár. Ez utóbbi pár 1976-81 között tizennyolc fiókát nevelt. A faj egyetlen esélye a néhány tenyésztőnél élő madár, szaporításukkal elméletileg megmenthető lenne ez a gyönyörű, kékszínű arafaj, amely ha végleg eltűnik, örök szégyene marad az emberiségnek. A „házasságközvetítési” program a brazil kormány Spix ara megmentését célzó projektjének keretében jött létre, s célja, hogy a világon mintegy 60 fogságban élő spix ara közül párokat hozzanak össze, így biztosítva a faj fennmaradását. Számítógépes nyilvántartással vizsgálják, hogy a párba állítani kívánt madarak, nehogy rokonok legyenek. A munkájukat nehezíti, hogy ezek a papagájok, -főleg a tojók- nagyon válogatósak-, ez a tulajdonság már sok nagypapagájnál megfigyelhető.

A program első lépéseként Teneriféről vittek egy tojót, Brazíliába, a második pár tojója Svájcban, a hím pedig szintén Braziliában él. A Brazil kormány büntetlenséget ígér annak az illegális madártartónak, aki bekapcsolódik a programba.
A Brazil kormány három évet szánt erre a projektre. A 2003-ban induló program eredménye sajnos nem tudom mi lett, sehol nem találtam feljegyzést az esetleges folytatásra.
A legutóbbi felmérések óta nagyot változott a világ. Az unió már nem enged a területére vadonbefogott madarakat, mindennemű exporttevékenységet megszüntetett. Az EU-ba csak tenyésztői bizonylattal rendelkező madarak érkezhetnek. Ahogy a mondás tartja a nagykapu mellett, mindig van egy kiskapu. Az Eu-hoz még nem csatlakozott országokba még van export, onnan hozzák hamis tenyésztői papírokkal a madarakat az Európai Unió területére.
A most felvázolt tények segítségével nagyjából képet kaphattunk a madártartás árnyoldaláról is. Mindezek mellett azonban látnunk kell, hogy a madárkereskedők, csempészek nem madártenyésztők! Minden humánus gondolkodású ember, legyen az madártartó vagy sem, elítéli a nyerészkedésből elkövetett madárcsempészést és befogást.
Ezeket az embereket csak a pénz motiválja, függetlenül attól, hogy a megrendelés élő formában kedvtelést, vagy élettelen formában étkezési célt szolgál.
Általánosan elfogadott tény, hogy a madárfajok befogásának és kereskedelmének betiltása elkerülhetetlen. Egyes vélemények szerint a szabályozott keretek közt történő kereskedelem nem vezethet a fajok pusztulásához. Valószínű, hogy mindig lesznek országok szervezetek, amelyek áthágják a jogszabályokat.
Ausztrália 1960 január 1. napjától minden madár befogását, exportálását megtiltotta. Ennek elsődleges célja az volt, hogy a hazájában is ritka madarakat, és egyéb állatokat megvédje a kipusztulástól. Azt, hogy bizonyos korlátokat kellett szabni a madárkereskedelemben, azt minden becsületes madarász belátta. Ez a tilalom olyan madarakra is vonatkozik, amelyek hazájukban közönségesnek számítanak és ezeket megelőzve a túlszaporodásukat irtják, mérgezik. Az itatóhelyek megmérgezésével nem csak a túlontúl elszaporodott rózsás papagájokat, hullámos papagájokat és zebrapintyeket pusztítják el. Nagyon sok más ritka díszpintyet, papagájt és más ritka madarat mérgeznek meg.
Így olyan fajok is a kihalás szélére kerültek, melyeket tulajdonképpen a kiviteli tilalomnak kellett volna megvédenie. Számos tiltakozó levelet nyújtottak már be az Ausztrál Kormányhoz, hogy a kiviteli tilalom ne vonatkozzon minden fajra, de legalább a madarak mérgezését szüntessék be.
De ezeket a tiltakozásokat az Ausztrál Kormány mind visszautasította. Így Ausztrália inkább mérgez, mintsem eladjon.

A kereskedelmet beszüntetni – elméletileg – két módon tudjuk, megszüntetjük a keresletet, vagy megpróbáljuk a kínálati oldalt visszaszorítani. Ezt tette az Eu. amikor megtiltotta az importot az Unió területére.
Nem lehet tudni, ez milyen láncreakciót indított el. Nehéz megmagyarázni egy brazil bennszülöttnek, hogy hagyjon fel a vadmadarak befogásával, azzal a tevékenységgel, melytől egész családjának megélhetése függ. Egy olyan „szakmáról” van itt szó, amely öröklődött apáról-fiúra. Ezek a problémák már túlmutatnak a természetvédelem lehetőségein, súlyosabb gazdasági, szociális, politikai problémákat vetnek fel. A nagyon szegény elmaradott országok minden erőfeszítés ellenére nem tudják kezelni az állatkereskedelmet, hiszen legnagyobb bevételeik éppen ebből származnak.
Véleményem szerint, a legfontosabb feladat a csempészés beszüntetése, ez pedig a tenyésztői munka javításával, az információk rendelkezésre állásával, a legális kereskedelem kialakításával érhető el.
A legnagyobb lépéseket a madárkereskedelem beszüntetése felé azonban a madártartók, tenyésztők tehetik. Az első lépés az, hogy lehetőleg olyan tenyésztett madarat vásároljanak, amelynek a lábán zárt gyűrű van. Mivel a zárt gyűrűt csak a fióka lábára lehet ráhúzni, az bizonyítja, hogy a madár fogságban kelt ki. Fontos továbbá, hogy ha valaki ritkább madarakat tart, azokat ne csak dísznek tartsa, hanem próbálja meg szaporítani.
Gyors eredményeket nem várhatunk sem az egyik oldalról, sem a másikról, mert a problémák eléggé szerteágazóak. Azonban kellő felvilágosító munkával, szemléletmódosítással megfelelő törvények alkalmazásával elérhetjük azt.

Görbe Gábor