browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A magevő madarak jellemzése

A Német bányászok már nem árulhatják el miért is az erdei pintyeket szerették annyira. Miért éppen erre a madárra specializálódtak. Talán a színei miatt, a faunánkban számtalan színesebb madár él. Talán az éneke miatt, szintén azt kell mondanom, hogy igen sok szép énekű madarunk van. A kérdésre a válasz a madár, tartási feltételek iránti igénytelenségében kereshető.
A táplálékigényük igazodik az évnek az adott szakában termést hozó gyomnövényekhez. Azaz mindig azt eszi, ami van.
Erős csőrük arra alkalmas, hogy a nyelvük segítségével a magvak kemény héját feltörjék. Némelyik faj akár a cseresznyemag kemény héját is képes feltörni,(meggyvágók) csőrük formáját tekintve általában rövid és kúp alakú.
A nyelőcső beggyé tágult, amelyben a felvett táplálék nyállal keveredik és megpuhul.
A kézevezők száma kilenc, a farok tizenkét tollból áll. A csűd és az ujjak erősek, és közepesen hosszúak. A földön a legtöbb pintyféle ugrál, csak ritkán fut. Méreteik az ökörszemtől a seregély nagyságig terjednek
Az ivari dimorfizmus általában jelentős, de vannak fajok, ahol teljesen eltűnt. Azoknál a fajoknál, ahol jelentős a nemek közötti eltérés, ott általában csak a tojó üli a tojásokat.
A pintyek alkalmazkodtak a legkülönfélébb éghajlati viszonyokhoz. Megtaláljuk őket a trópusokon is és – bár nem olyan fajgazdagságban -az északi tundrákon is. A költési időben páronként, egyébként csapatostól élnek. Általában nyitott fészket építenek, de vannak természetesen kivételek. (Siroki 1994)
Sok pintyféle igen jó énekes, néhány fajnál a tojó is énekel. A fészket általában a tojó készíti, a hím énekelve kíséri, és hordja a fészekanyagot. A kotlás oroszlánrésze szintén a tojóé, a hím közben eteti. A fészkeket a legkülönbözőbb magasságokba építik, előfordul a földön is (sármányfélék). A tojások száma 5-8, a színük változó, általában tarkán foltozottak. A foltosság oka, hogy a nyitott fészekben nem látszanak, ellenben a fehér tojások messzire világítanának, feltűnne a fészekrabló ragadozóknak.

A fiókák 11-15 nap alatt kelnek ki, kezdetben vakok, és csak kevés pihe fedi őket. A fiókákat begyben puhított magvakkal etetik, amely részben állati fehérjét is tartalmaz (rovarok). (Siroki 1994)
Költési időben revírt tartanak, amit főleg a hímek agresszívan védenek, a határokat énekükkel jelölik. A kóborló és vonuló hímek először területet keresnek maguknak, amit meg is védelmeznek bátran. Erre a területre csalogatják a tojókat, akik nagyrészt csak az ének alapján választanak.
Ezek a madarak elsődleges fogyasztók, tehát a tápláléklánc alján helyezkednek el. Életükben fontos szerep jut a rejtőzködésnek. Táplálékuk túlnyomó részét gyomnövények érett, félérett magvai alkotják. Koratavasszal ezeket fogyasztják, pitypang (Taraxacum officinale) tyúkhúr magvak (Stellaria media), és az őszről megmaradt elszáradt bogáncs (Carduus crispus), mácsonya (Dispacus sativus) magvait. A fiókák nevelésének időszakában a meg növekedett fehérjeigények kielégítése végett viszonylag sok rovart fogyasztanak. Néhány kivételes faj azért ezen esetben is akad, a kenderike (Carduelis cannabina) ugyanis szinte teljes mértékben növényi magvakon él, a fiókáit 97%-ban is ezzel eteti (Schmidt É.N.).
Ősszel az érett magvakat kiegészítik, lédús bogyók fogyasztásával, főleg a fekete bodza (Sambucus nigra).
Télen a nem vonuló, csak kóborló fajoknál, ismét a magtáplálékon van a főhangsúly, de ekkor is kiegészítik étrendjüket húsos bogyókkal, madárberkenye (Sorbus aucuparia), fagyöngy (Loranthus europaeus). Ezeknek a bogyóknak emésztésgyorsító hatásuk van. A bogyókat rekordidő alatt emésztik meg, a fagyöngy több esetben 7 perc alatt ért át az emésztőcsatornán. (Kapocsi 1980)
Az állati fehérje igényük alacsony a kifejlett madaraknak 10%, fiókakorban 20-30%. A magtáplálékot 2,5-12 óra alatt emésztik meg, természetesen ez nagyban függ a mag érettségi állapotától.
A magevő madarak nem bírják az éhezést, egy jobb esetben két napig, mivel a természetben nagyon kevés zsírt raktároz el a szervezetük. (Kapocsi 1980)

Görbe Gábor