browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A Washingtoni egyezmény és a díszmadarak

A veszélyeztetett fajok védelmének érdekében az utóbbi évtizedekben több nemzetközi megállapodás is létrejött. Talán az egyik legfontosabb a Washingtoni egyezmény, amely számos vadon élő állat (köztük számos madár) és növény nemzetközi kereskedelmét szabályozza.
Az IUCN a pusztuló állat és növényfajok védelmének érdekében hozta létre a Washingtoni egyezményt vagyis a CITES-t (Conventoin on International Trade is Enengered Species of Wild Fauna and Flora), amit 1973 március 5. napján 21 állam írt alá. Magyarország 1985-ben csatlakozott, az 1990-ben rögzített végrehajtással kapcsolatos feladatokat a Természetvédelmi Hivatal látja el.

A szerződők (jelenleg 130 állam) felismerték, hogy a vadon élő állatok és növények sok szép és változatos formájukban a Föld pótolhatatlan részét képezik. Az államok belátták, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető jelentőségű a vadon élő állatok és növények bizonyos fajainak a nemzetközi kereskedelem útján történő túlzott mértékű kiaknázásától való megóvás érdekében.
A Washingtoni Egyezmény a legjelentősebb egyezmény, amely a világméretű, gátlástalan madárkereskedelmet hivatott visszaszorítani. Azonban kibúvók kiskapuk, bőven akadnak.
Az egyezmény név szerint felsorolja a veszélyeztetett fajokat és azokat három kategóriába sorolja.
Az első listán olyan fajok szerepelnek, melyeknek vadonból befogott egyedei nem kerülnek a kereskedelembe, közülük csak a tenyésztett egyedek cserélhetnek gazdát. Magyarországon csak néhány tenyésztőnek van engedélye, hogy ilyen madarakat tartson. Ha valaki ilyen madarat szeretne beszerezni az országon belül, akkor a madár mellé a tenyésztőnek származási igazolást (cites papírt) kell adnia. Ha viszont külföldön kíván valaki elsőlistás madarat venni, akkor először névre szóló hazai import, majd a vásárlás helyén export CITES-engdélyt kell szereznie.
A második listán felsorolt madarak, vadon befogott egyedeivel is lehet kereskedni. Ezeket belföldön úgy vásárolhatjuk meg, mint az előbb említetteket. Ha külföldről hoz valaki ilyen madarat akkor ezt egy igazolással, névre szóló külföldi CITES export engedéllyel bonyolíthatja le.
A harmadik listára felvett állatok kereskedelmét illetve exportját csak egyes országok korlátozzák. Ha ezek a madarak kereskedelmi forgalomba kerülnek, akkor elvileg azt kell igazolni, hogy nem a kereskedelmüket korlátozó országból származnak.
Magyarországon bejelentési kötelezettség alá tartozik valamennyi állatfaj I. kategóriás egyede, valamint II. kategóriába tartozók tenyészetei.
A Washingtoni egyezmény szempontjából említést érdemel egy 130 darabos madárszállítmány lefoglalásának esete, melynek tanúságai nem mindennaposak és rámutattak néhány problémára az egyezménnyel kapcsolatban. 1990-ben a magyar hatóságok a Washingtoni Egyezmény értelmében lefoglaltak 130 darab zöldszárnyú arapapagájt (Ara choleroptera), amely Grenadából érkezett engedélyek, CITES okmányok nélkül. Kis időt töltöttek a budapesti állatkertben, majd félve attól, hogy parazitákkal fertőzhetik meg az ott élő madarakat a szegedi vadasparkba kerültek. A parkba kerülésig azonban elpusztult az állomány egyharmada. Az egyezmény az elkobozott madarak sorsáról leegyszerűsítve három megoldást tesz lehetővé. Az első és talán a legnemesebb megoldás, hogy a madarakat visszaküldik eredeti élőhelyükre. A második lehetőség, miszerint az elkobzott madarak tulajdonjoga az államra száll, és speciális mentőközpontokba kerülnek az állatok. A harmadik lehetőség pedig az állatok megsemmisítése. Jelenleg közel 40 ara él az elkobzott 130 egyedből. A szegedi vadasparkban az összes madarat összezsúfolták nagyjából egy párnak megfelelő helyre és a táplálásuk sem volt megfelelő. A szaporodási lehetőség teljesen kizárt volt ekkora helyen.
Több hazai tenyésztő próbálkozott hozzájutni egy-egy párhoz, de elutasították őket.
Ez azért érthetetlen számomra mert látszott, hogy a vadaspark képtelen megfelelően tartani a madarakat, ugyanakkor a Környezetvédelmi Alap Célfeladat (KAC) betétszámlájáról fogyott a pénz az állatok tartása miatt. Ha belegondolunk az ötven ara ez idő alatt jó néhány fiókát nevelt volna, aminek eladása után nőhetne a KAC pénze, a fekete piac szűkülne hazánkban, és a madarak még most is élnének. 2000-ben 5-6 pár madár átkerült a nyíregyházi vadasparkba, ahol kiváló körülmények között, páronként tartják őket.
Átgondolva ezt az esetet felmerül a kérdés, oldott-e meg bármilyen problémát ezeknek a madaraknak az elkobzása
Véleményem szerint olyan jogszabályokra és hozzáállásra van szükség ezekben az esetekben, amelyek valóban az állatok érdekeit szolgálják.

Görbe Gábor