browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Kanári (Serinus canaria)

Évszázadok óta az egyik legelterjedtebb díszmadár. A vad kanári színe zöld, ugyanakkor a háziasított kanárik színe elképesztően változatos. Domesztikációja során három irányzat alakult ki. Kezdetben a kanárikat énekükért tartották, majd megjelentek a szín és az alakkanárik is. (az énekkanári tenyésztők rendkívül kevesen vannak).
Már az énekre tenyésztett kanárikat is két részre lehet osztani, az egyik fele a „csapperek”, ezek nyitott csőrrel hangosan énekelnek, a másik része a „rollerek”, a ritkábbak. Ezek a madarak csaknem csukott csőrrel, halkan, szinte csak gurgulázva énekelnek.
A vad kanári hazája Madiera és a Kanári-szigetek. Említést érdemel a kanári tenyésztésével kapcsolatban a tűzpinty (Spinus cucullatus) szerepe. A kanári tenyésztők régi vágya volt a vörös színű madárka „kialakítása”. Genetikailag ez azonban szinte lehetetlennek bizonyult, így a tenyésztők a tűzpinty segítségét vették igénybe.
A ma látható narancssárga, vörös kanárik mind a tűzpinttyel való keresztezésből származnak. A tűzpinty ma már rendkívül megritkult hazájában, Venezuelában. Egyes becslések szerint ma már kevesebb tűzpinty él szabadon, mint fogságban.
Egy jelentős pont a kanári történelmében a Harz-hegység. A Harz-i bányászok kontroll-madárként használták a kanárit, mert nagyon érzékeny a sújtólégre. Ha a madár furcsán viselkedett, tudták, menekülni kell. Később 1880-ban megjelent egy érdekes mutáció a madaraknál, a gégefő elporcosodott. Ezek a madarak halkan gurgulázva énekeltek. A hangos „csapper-ok” énekükkel zavarták a nappal gyakran pihenő bányászokat, ellenben a „roller-ok” halk kedves éneke megnyugtató, szinte álomba ringató volt. A mutációt sikerült rögzíteni, ez a munka elsősorban Wilhelm Trute érdeme.
A Magyar Nemeskanári Tenyésztők Egyesülete egy kicsit tovább fejlesztette ezt. Az alak és színváltozatokkal nem foglalkozva a madarakat énekre kezdték tanítani. A fiatal hím kanári az első évében nagyon fogékony az énektanulásra. A madarászok a május eleji éjszakákon fülemülét hallgatni, tanulni hordták a madarakat.
1927-ben Fodor Pál már megemlíti a fülemile-utánzó kanárikat. A madarászok nagyon vigyáztak, hogy ne tanuljon a madár olyan hangot, amely nem szép, így nagyon óvták a kanárikat a veréb hangjának meghallásától. Erre német tenyésztőknél is volt példa.

De az igazi hungarikum egy Wagner Rezső nevű madarász nevéhez fűződik. Ez az úriember a Hunyadi indulót játszotta le fonográffal a fiatal madaraknak. Mindezt addig ismételte, amíg a madarak „fújták kívülről”.
Ezek voltak a Hunyadi-utánzó kanárik. A hazafi Wagner Rezső az egyik hibátlanul Hunyadi-t fütyülő kanáriját, I Ferenc József királyunknak ajánlotta fel.
Ezek a madarak, és madarászok eltűntek a háborúk forgatagában. A Magyar Nemeskanári Tenyésztők Egyesülete is megszűnt.
Napjainkban a színkanári tartás éli fénykorát. Egy lelkes olasz tenyésztő napjainkban nemesíti a fekete kanárit, a fekete csíz (Carduelis attrata) keresztezésével állít elő egyre sötétebb példányokat. Az idei sacilei madárfesztiválon mutatta be a fekete kanárit, mint önálló színváltozatot.
Sokszor felvetődik a kérdés, hogy van-e magyar kanárifajta a magyar nemes kanárin kívül, amelynek ma már csak az emlékeit láthatjuk.
Említést érdemel a Zichi, vagy „nyíri frakkos” kanári története is. A történet lényege, hogy az egyik Zichy gróf a nyíri birtokán szolgáló komornyikjának 1925-ben ajándékozott egy pár kanárit.
A madarak kinézetéről idézem a krónikást:
„Feketének tűnő sötét barna szárnyfelületű és homlokú szürkés fehéres mell mell, hasaljú és farkú volt a hím. A tojó barna szárnypalástú piszkos fehér hasú, mellű és fejű volt.”(Kordován 1982)
Az átadáskor a gróf azt mondta a komornyikjának, hogy azért adja ezeket a madarakat, hogy példát vegyen róluk és ő is mindig ilyen elegáns legyen és ilyen jól mutasson, mint a kanárik. A komornyik felesége volt az uradalom fő állattartója, főleg a baromfiké. A madaraknak megadott mindent, így szaporodni kezdtek. Néhány év alatt elterjedtek Nyíregyházán és a környéken. Az évek múlásával azonban a rajzolatok egyre szabálytalanabb formát vettek fel, valószínű a szoros beltenyésztettség miatt, a madarak terméketlenek, és nagyon gyengék lettek. Néhány tenyésztő más típusú, formájú kanárikkal kezdte párosítani őket. A II. világháború szűkössége, a tenyésztők megfogyatkozása, teljesen elsöpörte ezt a színformát. Az ötvenes évek elején még indultak próbálkozások a frakkos kanári felkutatására, de már nem találtak olyan madarat, amelyen markánsan látható lett volna a frakk rajzolata.
Pedig a mai tudásunkkal lehetne egy igazi magyar kanárit kialakítani a megfelelő magállományból.

Görbe Gábor