browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Bevezetés

A kultúrmadártartás természetvédelmi és ökológiai jelentősége

Szakdolgozat részlet

Görbe Gábor
Gyöngyös
2009

Az atomkor embere szinte elszigetelődve él a természettől. Pedig nagyon gyakran halljuk a körülöttünk élő madarakat, anélkül, hogy észrevennénk őket. Rozsdafarkú énekel a házak kéményén hajnalonként, feketerigó röppen fel szinte a lábunk alól a parkokban. Verebek ugrálnak körülöttünk a buszmegállóban, és balkáni gerle keresgél az út szélén, amikor a munkából megyünk haza.

Ezeket a madarakat már szinte annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük. Mennyivel másabb tavasszal, amikor a parkból az erdei pinty hangos csattogása hallatszik, és az út menti szomorúfűz ágán seregély énekel önfeledten, leengedett szárnyakkal. Ilyenkor az ember kedve is sokkal jobb; a madárdal tavaszt, szép időt, jó hangulatot jelent. De vajon mi késztette azokat az embereket, akik a legelső madarakat befogták, ezt sajnos már nem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy a madarak megjelentek a mindennapjainkban, akár élelmezési céllal, akár hobbiállatként.
A madártartás nagyon tág fogalom, nagyon széles skálán mozog a tartható fajok sokfélesége. A madarászok több nagy táborra oszlottak. Vannak gazdasági célú madarászok, ők a baromfiféléket tartják, nemesítik. A másik nagy csoport a solymászoké, ők ennek az ősi nemes vadász-sportnak hódolnak. Végül vannak a magevő énekesmadarakat tartó madarászok, akikről ez a dolgozatot szól.
Egy önfeledten éneklő madár csodás látvány. A madárdal élvezetének eredetét valószín a génjeink legmélyén kell keresnünk. Talán ezért is visszük őket otthonunkba, hogy kedves énekükkel szórakoztassanak bennünket a szürke hétköznapokon.
Régebben egy önálló foglalkozás volt a madarászat, mint minden szakmának ennek is voltak mesterfogásai, amit hosszú évek tapasztalatával lehetett megszerezni. Ennek az ősi foglalkozásnak próbáltam meg a nyomába eredni, hogy ne kerüljön a feledés homályába
A madártartók sokkal részletesebben tanulmányozhatják az általuk tartott madarakat, mint a természetben. A kalitkában az ember szeme előtt zajlik szinte minden: a párválasztás, a fészeképítés, a fiókanevelés.
A zárt téri madártartást a tudomány is szokta alkalmazni. Például a tűzpinty, vagy kapucínus csíz (spinus cucullatus) megmentéséért induló 1998-as program egy részét a díszmadártartók tapasztalataira, etológiai megfigyeléseire alapozták. A díszmadártartás így állt a tudomány szolgálatába.
A madártartók elhivatottságát tükrözi az is, hogy egyesületekbe tömörülnek. Saját kiadványokat, folyóiratokat, magazinokat, honlapokat hoznak létre. Ezek hasábjain publikálják a megfigyeléseiket, tapasztalataikat. Az internetes oldalakon fórumok is üzemelnek.
A fórum oldalain a kezdő madártartók, tenyésztők kérdéseket tehetnek fel a tapasztaltabb, a témában jártasabb madarászoknak, akik online válaszolhatnak az estleges tartási problémákra. Az információs forradalom a díszmadártartásban is előrelépést jelentett.

Az egyik hazai madártartók egyesületének vagyok tagja én is. Több mint tizenöt éve tartok díszmadarakat. Édesapám papagájokat, díszbaromfikat tartott, nagyapám pedig galambászott. Valószínűleg a madarak szeretete már genetikusan öröklődött a családunkban.
Amióta az eszem tudom, madarak vettek körül. Már el sem tudnám képzelni az életem nélkülük. Számomra az a természetes, hogy a lakóházhoz a garázson kívül madárház is tartozik. Ezért áll közel hozzám ez a téma, ez a gondolatmenet vezérelt, amikor témát választottam.
A dolgozat elkészítésének folyamán, be szeretném mutatni, a régi „madarászokat”, és a napjainkban dúló „bird business” jelszó alatt dúló pusztítást. A két szélsőséget, az öreg madarászok titkos technikáit, és az esztelen pénz központú rablógazdálkodást.
Tudjuk, hogy a legszebb, legérdekesebb és közkedvelt madarakból évente óriási tömegeket fognak be a világ minden táján, hogy azokat eladhassák hatalmas haszonnal éppen a madárbarátok számára. A kérdés tehát adott: nekünk madárbarátoknak mekkora szerepünk van a fajok eltűnésében, tevékenységünkkel hogyan és mekkora károkat okozunk, a mérleg másik oldalán pedig, hogy eszközeinkkel, tapasztalatainkkal hogyan segíthetjük a gondok megoldását, mik azok az eredmények, amelyek igazolhatják a díszmadártartás eredményességét, hasznosságát.

Görbe Gábor