browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Elhelyezés

MEGFELELŐ ELHELYEZÉS ÉS MELEGEN TARTÁS

A fióka szakszerű elhelyezése legalább annyira fontos, mint az, hogy mivel etetjük.
Tapasztalataim azt mutatják, hogy egy jó fészek szinte már-már fél siker. Elhelyezést tekintve a természeteshez közelítő állapot a legkedvezőbb, mivel így elejét vehetjük a stressznek, a kihűlésnek, a fióka gyorsan megnyugszik, hamarabb fogadja majd el a felkínált eleséget.
Sajnos bevett szokás dobozba tenni a talált kismadarakat. Gyakran láttam különféle madármentő videókon, hogy kopasz, tokos fiókákat feleslegesen nagy alapterületű, rongyokkal vagy papírral bélelt dobozokba, kupákba, törülközőre, vagy extrém esetekben kalitkába tettek. A még fiatal, fejletlen fiókák ilyen körülmények közé kerülve pillanatok alatt kihűlnek. A kihűlés ellehetetleníti a további sikeres nevelést, a madár abbahagyja a tátogást, elveszíti elevenségét és nem kér enni (látszólag). Ha mégis belé tudunk diktálni némi eleséget, az általában megakad a torkán. A hozzá nem értő személy pedig csak annyit érzékel a dologból, hogy a fióka nem tátog, majd elpusztul, pedig ő mindent megtett. Ezt követően pedig az “átlagember” levonja a konzekvenciát (a sokak által hangoztatott tévhitet), miszerint az énekes madarak fiókáit ember által képtelenség felnevelni. A tollas, vagy tollasodó kismadarak már nem annyira érzékenyek a kihűlésre, mint a fiatalabb korosztály, és fészek nélkül is felnőhetnek, de ők is jobban érzik magukat, ha egy biztonságos puha fészekbe kerülhetnek és nem pedig egy kalitkában, vagy doboz alján, egy marék füvön kell elcsigázottan gubbasztaniuk. A jó elhelyezést hamar meghálálják, ami abban nyilvánul meg, hogy szinte egy napon belül elkezdik egyre bátrabban elfogadni a felkínált falatokat, és amikor már megszoktak bennünket, ha kézbe vesszük őket és közel tartjuk hozzájuk a fészket, úgy ugranak vissza mesterséges bölcsőjükbe, mintha mindig is abban nevelkedtek volna. Persze mint ahogy számos más területen, itt is akadhatnak kivételek. Van, hogy a talált fióka annyira félős, hogy nem marad meg a neki késztett fészekben. Ilyenkor nincs mit tenni, megfelelően előkészített dobozban, vagy kalitkában kell elszállásolni.
A továbbiakban az általam alkalmazott, jól bevált elhelyezési lehetőséget szeretném bemutatni.
Én a kismadarakat különféle kupákban (fagyis vödör, tejfölös vödör, gyógyszertári kézkrémes kupa, műanyag kaspó, virágcserép stb.) kialakított természetes jellegű fészekben szoktam elhelyezni. A madárfióka –lehet, hogy elsőre egy kicsit furcsán hangzik- szűkös elhelyezésben érzi magát a legjobban. A szűkös elhelyezés alatt nem azt értem, hogy a madár nyomorogjon, hanem, hogy ne legyen túl nagy alapterületen, de azért kényelmesen elférjen (pont úgy, mint természetes helyén). A természet adta az ihletet, mikor annak idején e fészkek mellett döntöttem. Eszembe jutottak a fecskék csinos kis sárfészkei, a rozsdafarkú, cinke meleg, mohával és szőrrel bélelt szállása, a fán lévő parányi tengelicfészek, amelyben a kirepülés előtt álló fiókák már épp, hogy csak elférnek, vagy a kakukkfióka, aki igencsak kinövi a bölcsőjét, mire kirepül.
Az ajánlott kupaméretek a következők:

12 cm átmérőjű és 13 cm magas fedeles mosóporos kisvödör: verébnek, rozsdafarkúnak, cinegének egyesével, vagy többedmagával (max. 3, estleg 4 db fióka) történő elhelyezésére alkalmas.
8,5 cm átmérőjű és 7 cm magas gyógyszertári kézkrémes műanyag tégely: 1 db mezei veréb, vagy 1 db apróbb termetű magevő fióka (pl. tengelic, csicsörke, kenderike)
elhelyezésére alkalmas
10 cm átmérőjű és 12 cm magas átlátszó savanyúságos kisvödör: verébnek, rozsdafarkúnak, cinegének egyesével, vagy többedmagával (max. 2 db fióka) történő elhelyezésére alkalmas.
13,5 cm átmérőjű és 11 cm magas díszített műanyag kaspó: verébnek, rozsdafarkúnak, cinegének, légykapónak, és magevőknek nagyobb család (4-6 db fióka) esetén, illetve 1 db feketerigó fióka elhelyezésére alkalmas
11 cm átmérőjű és 13 cm magas fagyis kupa 1 vagy 2 db verébfióka elhelyezésére alkalmas.
11 cm átmérőjű és 9 cm magas műanyag kaspó 1 vagy 2 db fecskefióka elhelyezésére alkalmas.
Ugyanez a kaspó más méretű fészekcsészével a madarak méretétől függően 1-4 db magevő fióka elhelyezésére alkalmas
13 cm átmérőjű és 10 cm magas hagyományos virágcserép 1 vagy akár maximális méretű, vagyis 4-6 db fiókából álló fészekalj elhelyezésére alkalmas.
16 cm átmérőjű és 13 cm magas fagyisvödör 1, maximum 3 db seregély, feketerigó, gébics, vagy hozzájuk hasonló méretű fióka elhelyezésére alkalmas.

Mikor ezeket a példákat leírtam a saját fészkeimet vettem alapul. Természetesen nem kell pont ezeket a méreteket követni, ezek csak viszonyítási alapok. A lényeg az, hogy a rigó, seregély, veréb, gébics és hozzájuk hasonló madarak viszonylag mélyebb, a magevők, a rozsdafarkú, a légykapók, billegetők, poszáták, cinegék stb. inkább a közepes mélységű, míg a fecskefélék kimondottan sekély fészekben érzik jól magunkat. Ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni, mikor madarunk hajlékát készítjük. Ezen kívül a csésze méretétől is függ, hogy mennyi madár fér el bennük.

A fészek anyaga

Fészekanyagként bármilyen száraz növényi részt használhatunk. Az erősebb, keményebb anyagokkal érdemes kezdeni, majd egyre puhábbakkal folytatni, végül pedig a megfelelő béléssel kell befejezni az építést. A friss növényi anyagokat kerüljük. Ha csak ez áll a rendelkezésünkre, akkor teljes szárítás után ugyanolyan jó, mint a tavalyi száraz. A mohát is meg kell szárítani használat előtt. A növényi részek a következők lehetnek: alap és utólag a fészekperem készítéséhez nagyon jó a szőlő kérge, az akácfa tavalyi levélnyelei, apróbb gallyacskák, szétfoszlott keményebb növényi szárak stb. Magához a fészekhez száraz muhart, szénát, fűszálakat, folyondár szárait, mohát használhatunk. Béléshez a tyúk, kacsa, liba megfelelő tollai és a gyapjú a legalkalmasabbak. Ezeket szépen egyenként a fészekmélyedésbe fűzve alakítsuk ki a bélést!

Lehet, hogy ezt olvasva páran úgy gondolják, hogy kissé túldramatizálom a fészekkészítést és ez az egész teljesen felesleges. Kezdetben azért kezdtem ilyen fészkeket csinálni, mert egyszerűen nem volt kedvem a madaraimat rongyra tenni. A madarak fészkeit igen mutatósnak tartom és úgy gondoltam, hogy én is hasonló körülmények között szeretnék nevelni, ami az elhelyezést illeti. Később azután rájöttem, hogy az ilyenfajta szállás nem csak esztétikus, hanem komoly élettani jelentőséggel is bír a fióka szempontjából. A tollakkal vastagon bélelt, természetes anyagokból kreált alkotmány rendkívül jó hőszigetelő, a fióka nyugodt körülmények között, biztonságban érzi magát (főleg mikor még be is takargatjuk), ezen kívül tanúi lehetünk a különféle fejlődési stádiumokra jellemző természetes viselkedésformáknak is, ami esetlegesen “hagyományos” elhelyezésben nem biztos, hogy megvalósulna. Mire a kismadár felcseperedik, teljesen belakja a fészkét: tollászkodik, mocorog, kiül a szélére, majd visszamegy, vagy épp elégedetten, tágra nyílt tekintettel ül bölcsője alján. Öröm nézni az egészet! Ezen kívül rendkívül praktikusak ezek a fészkek, illetve kupák, mivel kis helyen elférnek (nem kell egy nagy dobozt kerülgetni, és a lakásban egy egész sarkot átrendezni csak azért, mert van egy verebünk), valamint bármikor könnyedén magunkkal tudjuk vinni a fiókát, ha szükséges.

Melegen tartás

Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a fióka a fent említett jellegű fészekbe kerül, és már van saját testhőmérséklete (minimum 4-5 napos), megfelelő táplálás mellett nincs szüksége arra, hogy bármi más hőforrás, vagy akár egy testvér melegítse. Magától bemelegszik jó sütősre, főleg akkor, ha etetés után még be is takarjuk a fészekmélyedést egy lazán összehajtott puha textildarabbal (pl. ruhazsebkendő, polár ruhadarab). Ezzel szemben a napos, vagy pár napos fiókát melengetni kell. Bármilyen jó fészekbe is tesszük, saját testhő híján ki fog hűlni. A melegítést általában valamilyen lámpa segítségével a legcélszerűbb végezni, de egyéb megoldás is létezhet. Én egy kis éjjeli lámpát használok erre a célra már évek óta, amelybe egy 25-ös égő van becsavarva. Fontos, ha emellett döntünk, akkor 25-ösnél ne használjunk nagyobb teljesítményű izzót, mert az túl fogja melegíteni a fiókát. A melegítést az izzó távolságának változtatásával tudjuk szabályozni. A saját testhőmérséklet elnyerésének ideje fajonként változó. A seregély akár már 3 naposan rendelkezhet testhővel, míg a fecskét 7-8 napig is melengetni kell. A fiókát kezdetben nem árt, ha időnként ellenőrizzük. Mutatóujjunk és hüvelykujjunk segítségével fogjuk meg gyengéden két oldalt, majd a hasát ajkunkhoz, vagy szemhéjunkhoz értetve győződjünk meg arról, hogy elég meleg-e. Ha kellemesen sütősnek érezzük, akkor minden rendben van, ha viszont szobahőmérsékletű, vagy hűvös, akkor elkezdett kihűlni. Ilyen esetben egy-két napig még folytassuk a melegítést. A helytelen táplálás is okozhat kihűlést, akár tollasodó fiókák esetén is, de ez teljesen más szituáció.

Szerző: ot10191