browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Fiókát találtam

FIÓKÁT TALÁLTAM, DE FOGALMAM SINCS, MILYEN MADÁR LEHET

Madárnevelési szempontból a fiókákat legelső lépésként kategorizálni kell, mielőtt megterveznénk későbbi gondozásukat. Három főbb kategóriáról beszélhetünk: rovarevő, magevő és veréb. A “veréb” kategóriát azért említem külön, mivel ők nevelés szempontjából átmenetet képeznek a rovarevő és a magevő csoport között, ráadásul a két verébfajunk is megoszlik e tekintetben, mivel a házi veréb táplálékát tekintve inkább a magevőkhöz, míg a mezei veréb a rovarevőkhöz húz, mikor fiókáit neveli. A fiókák tollasodásáig viszont mindkét verébfaj szinte csak és kizárólag rovarokkal etet.

Rovarevők:

Leggyakrabban a fecskék, rozsdafarkú, feketerigó, cinegék, seregély, ritkábban a gébicsek, légykapók, barázdabillegető, poszáták, énekes rigó, vagy vörösbegy segítségre szoruló fiókáival találkozhatunk.
A rovarevők fiókáinak testét néhány kivételtől eltekintve ritka pihék borítják. Ezek a pihék pamacsszerűen helyezkednek el a fejen, a vállon, a háton és néhány kis szál a combokon. Mikor a tollazat elkezd kinőni, a pihék nem hullanak ki, hanem a növő toll hegyéhez rögzülve a madáron maradnak és majd csak a kirepülés idején válnak le. A csőr többnyire keskeny, hegyes, nem túl erőteljes (kivéve pl. gébicsek, cinegék). A rovarevő fiókák többségének élénksárga, vagy narancsos árnyalatú torka van, szemeik nagyok. Ha a fent említett jegyeket véljük felfedezni a fiókán, több mint valószínű, hogy rovarevő madárral van dolgunk. Ezt követően szűkíthetjük a kört.

Magevők:

A magevő madarak fiókái a rovarevőkhöz hasonlóan pihékkel születnek. Kinézetük első ránézésre verébszerű, de a pihepamacsok rögtön elárulják a fióka pintyféle mivoltát, ezen kívül a szárnyon lévő mintázatok, szalagok is árulkodó jegyek lehetnek. Torkuk többnyire piros, csőrük erőteljes kúpos magevő csőr. Nyelőcsőtágulattal, vagy más néven álbeggyel rendelkeznek (magvak felpuhítása), melyben etetés után egy rövid ideig összegyűlik a táplálék, de innen hamarosan továbbhalad. Ez nem tévesztendő a valódi beggyel (pl. galambalakúak, papagájalakúak, tyúkalakúak). Leggyakrabban tengelic-, zöldike-, erdei pinty-, csicsörke-, meggyvágó fiókákat szoktak az emberek találni.

Verebek:

Igazából a magevőkhöz kellene őket sorolni, de a már fentebb említett okok miatt külön tárgyalom őket. Két fajuk fészkel hazánkban, a mezei veréb és a házi veréb. Fiókáik csupaszon kelnek ki, semelyik fejlődési stádiumban sincs rajtuk pihe. Csőrük kúpos, a magevőkéhez hasonló, torkuk piros. A két faj fiókái eléggé különböznek egymástól, és ezek a különbségek már a kopasz fiókák esetében is jól láthatóak. A mezei veréb csupasz fiókái kisebbek, testfelépítésük finomabb, mint a házi verebeké, kicsit a széncinege csupasz fiókáira emlékeztetnek, csak pihe nélkül. Ezzel szemben a háziveréb-fiókáknak már kopasz korban is jól látható, hogy kúposabb a csőre, testük erőteljesebb felépítésű a mezei verebekénél és nagyobbak is. A kitollasodott mezeiveréb-fióka tollazata az öregekéhez hasonló mintázatú, csak a színek fakóbbak, a minták elmosódottabbak. Apróbb termete, gesztenyebarna fejtetője, a tarkóját határoló piszkosfehér sáv és a még nem túl fejlett fülfolt alapján jól elkülöníthető a házi veréb kitollasodott fiókájától. Az utóbbi egyszerűbben mintázott, szürkésbarna, nagyobb termetű és világosbarna szemsávval rendelkezik.

Szerző: ot10191