browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Fórum

Üdvözlet Vendég 

Mutat / Elrejt

Üdvözöljük kedves Vendég! A hozzászólás nálunk elvárás, melyhez kötelező a regisztráció!





Oldalak: [1] 2
Szerző Téma:Receptek
Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
April 12, 2017, 13:52

Egy kis takarmány apróbb rovarevőknek!

A tavasz közeledtével egyre többet keresgélek az interneten a fiókaneveléshez nélkülözhetetlen hasznos rovartáplálékok beszerzési lehetőségeinek felkutatásával. A fűhálózást változatlanul a legfontosabb és leginkább költségtakarékos megoldásnak tartom. Nagyon érdekes és értékes ismereteket találtam a rovartáplálékok terén a hüllősök írásaiban. A többféle ismert eleség mellett találtam egy újat, a KATONALÉGY LÁRVÁT.
A KATONALÉGY hazánkban is ismert olyan légy, mely elsősorban virágon nektárt és virágport gyüjtöget. Tehát nem undortkeltő dőglégy. Egy kicsit olyannak látom mint a zengőlégy, de lehet hogy az is. Nem vagyok rovarász, aki többet tud róla az írjon! Jó lenne tudni, hogy mi módon lehetne tömegesen a lárváit előállítani! Bizonyára van rá megoldás, mivel én is tudtam venni!
Sajnos nekem egy kicsit drága! Azt tapasztalom, hogy az apróbb rovarevők kedvelik, szerintem a hangyabábot is képes lenne helyettesíteni. Néhány összehasonlítási adat a forgalmazótól:

Megnevezés: Tücsök Lisztkukac Gyászbogár lárva Katonalégy lárva

Zsír % 6,0 12,7 17,9 9,4
Fehérje% 21,3 20,3 17,4 17,3
Kálcium ppm 345 133 124 8155
Foszfor ppm 4328 3345 2320 5355
K/F arány 0,08 0,04 0,05 1,52
Azt, hogy ebből mi a legfeltünőbb könnyű belátni, és ha igaz, akkor egy fióka felnevelésénél valóban hasznosabb minden eddig ismert eleségtől!
Üdv. LA.

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
August 17, 2013, 16:15

Nyári fűhálózás.
Talán még nem késő, hogy írjak néhány gondolatot arról, hogy rovarevő madaraimnak az étlapját hogyan egészítem ki a tenyészidőszak alatt élőeleséggel. Elmondom, hogy a remény hal meg utoljára, így talán néhány fiatal madarászt sikerül még megfertőznöm a lágyevő madarak szépségével és szeretetével. Külön köszönetet mondok azért, hogy két fórúmon, és az újságban többen elolvasták a korábbi írásaimat, ahol néhány faj bemutatása eredményeként hazánkba is kezd beszivárogni néhány ázsiai, afrikai rigó és seregély. Lehet, hogy ebben is tévedek, mármint abban, hogy ezekhez a beszerzésekhez én is ösztönzőként hatottam, de jó hinni benne, hogy okoskodásaim nem hiábavalóak. Az pedig már álmaim álma lenne, ha még életemben sámarigó énekversenyt is rendezhetnénk! Sajnos ettől még fényévre vagyunk, hiszen az általam ismert hazai sámarigók száma még a húszat sem éri el. No de maradjunk a címnél. A tartáshoz és a tenyésztéshez egyaránt nélkülözhetetlen a megfelelő gondozás, táplálás. A táplálás lehetséges legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldásainak sorába illik a rovarok begyűjtésének fűhálózási módszere. A tőlünk nyugatabbra élő madarászok kétkezi munkájuk béréből is minden gond nélkül megvásárolhatnak madaraiknak bármilyen ínyencséget, így nekik nem létkérdés a természetes begyűjtése. Evvel a tenyésztés terén is behozhatatlan előnyük van velünk szemben. Hollandiában például már akkor hirdetnek tárgyévi sámarigót eladásra, amikor én még madaraimat párba sem állítottam. Vásárolt élőeleséggel nálunk felnevelni egy fészeknyi rigót, avagy seregély az majdnem egyenlő egy „devizahitellel.” Ismételten hangsúlyozom, TENYÉSZTÉS ESETÉN.
Egy-két nagyszerű énekes tartása a korábbi írásaimnak is megfelelően, gond nélkül megoldható. / a jelenlegi magárak mellett,- a rovarevők tartása,- már-már a többi fajjal szemben is, gazdaságossági szempontok szerint versenyképes!/ Az egykéket tartóknak is ajánlom a különféle rovarok begyűjtését, hiszen kiváló ingyenes eleség.
A fűhálózás optimális kezdete általában június első hete. Nálam ez jelenti a tenyésztés kezdetét is. A réteken az ugrólábú és egyenesszárnyú élelemforrás ebben az időben már másfél, két cm is lehet. Felderítésük nem okozhat gondot senkinek. A szöcskék sáskák hadát a hangjuk alapján is megtaláljuk, de a rétek szélén haladva szemmel is felfedezzük, hogy hol ugrálnak fel előttünk tömegesen. Ez egy kicsit olyan, mint a horgászat. Nem minden füvet szeretnek ők sem, így ki kell tapasztalnunk, hogy hol van jobb „kapás.” Nem véletlenül írom a rétek szélét. A sáskák jobban szeretik az útszéleket, a ritkásabb alacsonyabb füveket. A lombszöcskék, imádkozó sáskák inkább a magasabb növények, lucernás és csalános foltokat kedvelik. Az apróbb csigás területeket is érdemes kihagyni. Talán mondanom sem kell, hogy a rovarok begyűjtését a nagy meleg előtt a reggeli órákban végezzük. Eszközeim házilag készültek. Ennek fő részei: egy db elhasznált seprűnyél, egy db. 30-35 cm átmérőjű gömbvasból készített keret, amire ráhegesztettem egy 10 cm-es tartó csövet. A keretet ráhúztam a nyélre, majd szákként, „műszaki cérnával” erre varok egy teljes pp zsákot. / a drót és takarmányos zsák a közismert nevek./ Ezzel az eszközzel kaszálom a rétet, majd tartalmát, úgy ahogy van, belerázom egy másik hasonló méretű zsákba. Zárás egyszerű spárga. A tároló-szállító zsákba előzetesen beteszek néhány marék tépett füvet, erősebb gyomot, vagy akác gallyat. Ebben a zsákban így a zsákmány 2-3 napig élve tartható. Jó területen, módszeremmel fél óra alatt összegyűjtök madaraimnak annyi sáskát, amennyi egy esős időszakot is áthidalva biztosítani tudja a következő begyűjtésig a fiókák növekedését. A zsákmányt a helyszínen, csupán szemrevételezem, és az etetésre alkalmatlan, avagy felismerhetően védett egyedeket kiengedem. Otthon a tárolás maga a zsák, de kiszedhetünk belőle, és lefagyaszthatunk a feleslegből télire is. Etetni élve adom a sáskákat. Nem roppantom meg a fejüket, csupán az ugrásukat „korlátozom”. Egyedüli madárnak naponta beadok 3-6 db-ot, de fiókát nevelő pároknak akár 300 db-ot is! A zsákból közvetlenül etetek addig, amíg bőséges a könnyen kifogható mennyiség, majd a végén a maradékot beöntöm a fiókás röbdébe. Itt az igazi csemege. A kézzel nem adagolható apró pókok és szárnyas rovarok teljes izgalomba hozzák madaraimat, ahogy a megszáradt fűmaradványból kivadásszák azokat. A rovarevők zömének nem csak a légykapóknak, rigóknak a kedvencei a pókok, legyek, és egyéb apróságok. Ezek a réti rovarok a vedlés átsegítésében is fontosak. Ennek megfelelően, kedvező időjárás esetén és igény szerint a fűhálózást az „esős évszak” kezdetéig egészen szeptember végéig folytathatjuk. Apropó esős évszak! Sajnos a trópusi lágyevők zöme igényli a párás meleg környezetet. A költés is így lehet sikeres. Lassan a hazai nyaraink miatt madaraink szaporításához is új megoldásokat kell keresni, de ez egy újabb téma. Még egy javaslat a fűhálózáshoz. Zárt cipó és nadrág, a nyakunkat, lábfejünket, karunkat pedig kenjük be valamilyen szúnyog és kullancsriasztóval! Üdv. Lakó Antal

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
July 5, 2013, 14:31

Lágyevők élőelesége.
A szakácskodást követően, ahol elmeséltem néhány egyszerű lágyeleség elkészítését, mesélek egy kicsit „bogaras” élményeimről. Remélem, olvasóim között még akadnak olyanok, akik emlékeznek Ballagó Emánuelre. Ö volt az egzótások hajdani TIT stúdiós vezetője. Talán egy kicsit eltúlzom, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy ez az időszak volt az egzótások egyik fénykora. Nem írom azt, hogy az utolsó, mert a reményem egy újabb feléledésre még megmaradt. Emánuel nem tartott lágyevőket, de annál több ma már alig látott asztrildot, amandínát. Nekik is fűhálózott rendszeresen. Elmesélte, hogy az élőeleség milyen jó hatással van madarai termékenységének fokozására. Egy alkalommal elmosolyogva megjegyezte, „hogy már neki sem ártana egy-egy lisztkukacot bekapnia.” Öt nevezték el pajkos gyerekek BOGARAS EMBERNEK. Nem haragudott érte. E rövid megemlékezést azért írtam le, hogy azok, akik városok közelében gyűjtik be énekeseik kedvenc csemegéit, számíthatnak arra, hogy találkoznak furcsálló, már-már szánalmas tekintetekkel. Sámarigóim tenyészidőszakában, én is lakott területek mellett kényszerülök összefogdosni napi több száz ugrólábút, így faarccal hallgatom a kérdéseket, megjegyzéseket. Gyermeklányaim kezdetben még elkísértek „szöcskézni”, de hamar elmaradtak. Szégyellték apjukat. Ezen ne csodálkozzatok, hiszen valóban „fura flúgos” de elszánt figura az, aki a tarhonyapirító melegben, izzadt homlokkal, egy rúdra szerelt zsákkal kaszálja a levegőt. Szó, ami szó, egy lágyevősnek ezt is vállalni kell akkor, ha a tenyésztéssel kacérkodik. Egy-egy madár tartása ettől kényelmesebben is megoldható. A legolcsóbb takarmányt a természet adja.
Hangyák futtatása! Ezt a kifejezést is Schmidt Egontól hallottam. Büszke vagyok arra, hogy személyesen ismerhetem, most azonban kissé óvatosabban emlegetem. Tudni illik a hangyák többsége védett. Egon írásai és egész élete a természet szeretetéről szól. A természetet szerető a legjobb környezetvédő! Akár tetszik egyeseknek, akár nem, akár hiszik, akár nem, mi madarászok is ilyenek vagyunk. Védjük a természetet még azoktól is jobban, akik ilyen címen kapják a fizetésüket. Van úgy, hogy az „alma arrább gurul a fájától”, de a madárnak enni kell. Sajnos vagy nem, de vannak olyan fajok az ismertebb madaraink között is, amelyek hangyatojás nélkül a fiókáikat képtelenek felnevelni. A FRISS hangyatojás minden madár számára kiváló csemege. Tehát ha találok egy bolyt bizony én is, megdézsmálom. Törvényi érdekesség „a hangyaboly is védett”! Csak így. Faj megnevezése nélkül. Nem tudom, hogy a törvényalkotó mit tesz, ha a lakásában feltűnik egy csapat hangya? Tehát, nehéz dolog a helyes utat követni, az igazságot megtalálni, főleg ha azt köd borítja. A szárított hangyatojást én nem értékelem, így nem is etetem. A hangyatojás begyűjtésében is amatőrnek számítok. A profik a „régi” időkben naponta több litert is összeszedtek. Én egy doboznyinak is örülök. A HANGYAFUTTATÁS lényege, hogy a bolyból kiásott földes tojásokat magukkal a hangyákkal előtisztíttatjuk, egybehordatjuk. Általában hangyatojást reggel szedjünk! Ilyenkor a tojásokat a boly felsőbb részében találjuk. A szedéskor, így magában a hangyavárban sem okozunk nagyobb kárt, mintha napközben a közepébe kellene beletúrni. Ez az egész a hangyák hőszabályozását követi. Tehát, ha találunk egy reménykeltő bolyt, akkor a közelében tisztítsuk meg a terepet. Én erre terítek egy rossz lepedőt olyan hajdani pelenka méretben. A sarkait felhajtom, majd a kiásott bábos, földes, hangyás keveréket a lepedő közepére öntöm. A hangyák a Nap elől tojásaikat védett helyre, a sarkok alá hordják. A boly többi része marad, tovább élheti életét. Szerény zsákmányomat innen a sarkokból egy szállító dobozba töltöm. Otthon nem tisztítgatom tovább, hanem, úgy ahogy van, feletetem. A profik a nagy mennyiséget tovább kezelik, tisztítják-pörkölik, különféle módon, lefagyasztva, esetleg szárítva tárolják. A bábszedést mások másként, saját egyéni módszereik szerint végzik, de a lényeg mindenhol azonos. Legyen egy tiszta terület és valami rejtekhely. A hangya a fényről tojásait behordja egy árnyékos helyre. Ez lehet üreg, gödröcske, cserép alja, deszka alja, de akár csak egy lapú levele. Hangyatojást kertes házak udvarán is kereshetünk. Farakások alatt, korhadékos gallyak között, sőt egyes virágok töveinél is találhatunk egy-egy napra elegendő mennyiséget. Itt én lelkiismeret furdalás nélkül „felhasználom” mindet. Miért is? Mert ezek tenyésztettek, nem vadbefogottak! Ugye értitek az iróniát, de nem értitek félre! Folytatom, üdv Lakó Antal.

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
June 20, 2013, 12:16

Lágyevőink etetése kánikula idejében.
Tetszik nekünk, avagy nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az időjárás egyre inkább kiszámíthatatlan. Az emberi szervezet is nehezen viseli el a szélsőségeket, pedig mi „szabadon” saját akaratunknak megfelelően igyekszünk elviselhetőbbé tenni azt, míg a kaliba zárt madaraink gazdáik kiszolgáltatottjai. Madaraink is szenvednek a nagy hőségben. A természetben élők, ilyenkor felkeresik a víz közelében lévő erdős ligetes területeket. Általában kora reggel, vagy késő este mozognak-táplálkoznak. Az ének és a fióka nevelése is a legtöbb faj esetében lassan elmarad. Még a trópusi fajokra is jellemző, hogy a fiókáikat a nedvesebb időben és nem a száraz évszakban nevelik. Ez igen komoly gondot jelent mindazoknak, akik az európai éghajlaton szeretnének lágyevőket tenyészteni. Most azonban maradjunk még egy kicsit az alapoknál, azaz a tartásnál. Mit tegyünk? Először is biztosítsunk madarainknak friss ivó és fürdővizet! Lehetőleg reggel, de ha tehetjük este is, cseréljük ki a vizeiket. A kalitot soha ne tegyük napra. A KÖZVETLEN ERŐS NAP a kalitba zárt madárnak PÁR ÓRA ALATT a BIZTOS HALÁLÁT okozhatja. A kalit inkább maradjon a lakásban, de ha mégis kitesszük a kertbe, keressünk árnyékot! A kerti röpde árnyékolása is fontos. Erre már az építés előtt gondoljunk! A jó tájolás mellett a lágyevők röpdéjét kívül-belül növényesítve, öntözve árnyékolhatjuk, hűsíthetjük. Hőségben madaraink etetése az átlagostól nagyobb figyelmet követel. A lágyeleség ROMLANDÓ! Kora reggel etessünk, a maradékot dobjuk ki! A nyögdíjasok és ráérősök késő délután, vagy kora este megismételhetik az etetést. Tehát ilyenkor a megszokott lágyeleséget elosztva adjuk ki! Kezdőknek és munkába járóknak ajánlom a gyorsbüfés etetési módszeremet. Itt az élőeleségen van a hangsúly. A répás száraz tápos alap elsősorban a madaraknak szánt lisztkukac életben tartását, itatását szolgálja. A napon, hőségben, a lisztkukac is elpusztul, ezért az etető edény is legyen árnyékban. Én kettős etető edényt használok. A nagyobb alsó edény jégkrémes műanyag doboz, vagy vajtartó. Ebbe teszek egy kisebb üveg vagy műanyag tégelyt. Nagyon jól bevált a korábban még gyógyszertárakban használt üveg vazelines tégely. A tégelybe teszem a lágyeleség legegyszerűbb változatát, majd rátöltöm a lisztkukacot. A lisztkukac szépen belekeveredik, belemászik a nedves répás alapba, ahonnan a madarak egész nap folyamatosan kivadásszák. A hő persze napközben emelkedik, a lisztkukac evvel arányosan egyre „idegesebben” izeg-mozog. A legmozgékonyabbak kimásznak a tégelyből, de nem vesznek kárba, mert beleesnek az alsóbb, azaz a második edénybe. A RIGÓFÉLÉK ebből is kiszedik, ha megéheznek és a felső edényben már elfogyott a kukac. A répás eleség nem romlik meg, inkább kiszárad, tehát a madárra semmilyen veszélyt nem jelent. A maradékot nem dobom ki, hanem beleöntöm az alsó edénybe. Az egész úgy működik, mintha egy etető edényt kombinálnánk egy kisebb lisztkukac teleppel. Tehát a felső edénybe naponta frissen etetek, az alsóból pedig 3-4 naponta kidobom a fekete elpusztult lisztkukacot, a többit visszaöntöm a normál telepre. A gyümölcsöt igénylő madaraimnál hasonlóan etetek. Itt a répát helyettesíti a dúrvára reszelt vödrös táppal „megsózott” alma. Az alsó edény itt nagyobb. Ebbe közvetlenül teszek mindenféle idénynek megfelelő gyümölcsöt. Ezeket mérettől függően maximum félbevágom. A gyümölcsevőket sem kell elkényeztetni mindenféle aprítással. Nagyon jól megtanulják, mit és hogyan aprítsanak fel maguknak, nyelhető méretre! Üdv. Lakó Antal

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
June 5, 2013, 15:53

Lágyeleségek ünnepnapon.
A megszokott menüt, időnként érdemes módosítani, mert a jól bevált módszert is lehet jobbá tenni. Ezt úgy hívják változatosság. A sárgarépás- száraztojásos- kutyatápos- tojásos- túros keveréknek az arányait adtam meg előző írásomban. Annyiban kiegészítem, hogy az egy keverés mennyiségét, a konzerv kutyatáp esetében, ez utóbbi határozza meg. Az elkészítéshez a kezdőknek ajánlom, hogy a zsírtalanított, lé nélküli, krumplinyomóval, vagy villával átdolgozott táphoz, először a száraz tojásos lágyeleséget keverjük! Ezt úgy használhatjuk, mint a háziasszonyok a lisztet. „Annyit adjunk, amennyit felvesz!” Evvel szép porhanyóssá tudjuk keverni a további arányos mennyiségű összetevővel együtt. A LÁGYELESÉG akkor megfelelő, ha homogén, nem ragad, nem száraz.
Az ünnepi étlap akkor és avval változik, amikor valamilyen egyéb összetevővel az arányokat megváltoztatom. Első helyen említem a különféle rovareleséggel összeállított gyári keverékeket. Ezeket korábban külföldi utamon, börzék helyszínén vásároltam meg. Ma már a hazai kereskedőinknél is kaphatóak, illetve megrendelhetőek. Sajnos a csekély hazai igény miatt a választék szegényes, árarányuk pedig nem a hazai béreket tükrözik. Tehát állandó etetését kevesek pénztárcája engedheti meg. Egy biztos, ha erre kellene alapoznunk lágyevőink etetését, akkor még annyi madarász sem tartaná őket, mint most. Most sem vagyunk túl sokan! Pontos megnevezésüket e készítményeknek nem említem, de a közismert tápgyártók mindegyike forgalmazza. Nagyon jó holland, német, belga, olasz eleségekkel találkoztam. Az őrlemény vagy granulált kivitel egyaránt megfelelő. A nyelveket kellően nem ismerőket is eligazítja a vödrös, dobozos, zacskós, zsákos kiszereléseken szereplő madarak fényképe. Megjegyzem: bármelyiket megvásárolhatjuk, a „lényeg” bennük közel azonos. Tehát ezek a tápok alkalmi bekeverése változatosabbá teszi a megszokott keveréket. Alkalmazásakor arányosan csökkentem a tojásos táp és a kutyatáp mennyiségét.
A változatosabb látvány érdekében gyakran használom a nyers céklát. Evvel a sárgarépa arányát csökkentem. Egy kicsit megfogja reszeléskor a kezünket, de a színdinamika mellett a tápértéke is hasznos. Megfigyeltem, hogy a pirosas színhatású lágyeleségből madaraim többet fogyasztanak. A céklás keveréket magevők is szeretik.
Lakásunk közelében lévő vásárcsarnokban sajnos csak ritkán, de azért kapható a marhaszív. Amikor van, feleségem vásárol is madaraimnak. Nem drága, így amikor tehetem, kiegészítem vele madaraim étlapját. Nyersen nem használom. Mosást és tisztítást követően a vastag érfalakat kivágom belőle, majd kisebb darabokra vágva só nélküli vízben megfőzőm. A főtt marhaszívet kislyukú húsdarálón ledarálom, vagy késsel apróra vágom. Ebből durván annyit teszek a hétköznapi keverékhez, mint a keményre főzött tojásból.
Az előttünk járó százévesek nagyon jól ismerik a halhús, halliszt felhasználási módját. A halliszt nehezen beszerezhető, de aki hozzájut, egyszerűen bekeverheti a lágyeleségbe. Az apró halakat, ha hozzájutok, élve adom a sámarigóknak. Sekély vízből kihalásszák, sőt a fiókáknak is hordják. A lágyeleségbe egyébként bekeverhető bármilyen friss hal apróra darálva. Figyelem a hal hamar megromlik! Ennél egyszerűbb a nem füstölt, nem olajos, nem túlzottan fűszerezett halkonzerv. Nagyon jól használható, majdnem teljesen „száraz” makréla készítmények kaphatóak. Ezt a lé nélküli halat villával könnyen felaprítom, majd mehet a keverékbe. Nagyon sok megoldással próbálkoztam a változatosságot biztosítani, de az élő eleséget soha nem hagyom ki. Még a legváltozatosabb legértékesebb tápértékű lágyeleség etetésekor sem. Apróbb és szerényebb kiegészítő lehet madarainknál a különféle teknős és akváriumi haltáp. Szárított „vízibolha”, szúnyoglárva, szárított rák ledarálva stb. A halaknak is alkalmas planktonokat, lárvákat magunk is begyűjthetjük. Végül óvatosabban említem a hangyatojást. Ennek etetése minden változatban hasznos. A védettségükre legyünk tekintettel. Persze az utóbb említett kiegészítők már átvezetnek az élőeleség etetéséhez. Folytatom a gyümölcsökkel stb. Üdv. Lakó Antal

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
June 2, 2013, 15:22

Lágyevőim etetése a hétköznapjaimban.

A hétköznapok kifejezés helyett azt is írhatnám, hogy lágyevők etetése általánosságban. Ez egy normál etetési mód. Számomra a madár szeretetem „tárgya”, a lágyevők pedig ezen túl a szépérzékünk javítója. Énekük több faj esetében valódi zenei élmény. Egy-egy jó énekest minden természetet szerető embertársunk befogadhatna otthonába. A napi robotolás kipihenéséhez, szellemi és lelki felüdülést biztosít. A madaraim ellátását kezdettől, úgy szerveztem, hogy számomra ez szórakozás, és nem szabad, hogy újabb teherként jelentkezzen. Ez különösen igaz a napi gondozásukra, etetésükre. A lágyevők etetése, elhihetitek, nem igényel több időt, egyetlen magevő etetésétől sem. Tehát a feladatunk a következő. A LÁGYELESÉG legyen gyorsan elkészíthető, az összetevők legyenek könnyen beszerezhetőek, és természetesen a madár igényeit teljesítse. Az én hétköznapi receptem minden összetevője vidéken és városban is egyaránt beszerezhető, sőt még áruk is elérhető, megfizethető. Minden lágyeleség alapja a sárgarépa. Ajánlatos felhasználás előtt megmosni, a felületét lekaparni. / vegyszermaradvány, kereskedelmi felületi tartósítási szer, penészgomba stb./ Egy közepes sárgarépát lereszelek. Ehhez reszelek héjjal együtt, egy db keményre főzött tyúktojást. / Évekig a tojást is kihagytam/ A tojást, a sokszor említett, előre gyártott, valamilyen száraz tojásos lágyeleséggel helyettesítettem. Ezt most is használom csökkentett mennyiségben. Vidéken a saját tyúkkal rendelkezők el is hagyhatják! Nekem a valódi tojással takarékoskodnom kell, mert a vett tojást több okból most sem használom! Lágyeleségem további összetevője a kutya vagy macskatáp. Rigófélék és seregélyek enyhén beáztatva egyben kapják a borsó méretű junior tápot, míg a sámarigóknak, légykapóknak, kisebb méretű madaraknak ledarálom. Bármely méretű tápot HASZNÁLHATUNK daráláshoz, csak a kávéőrlővel vigyázzunk, kukoricadarálóval több hétre előre is dolgozhatunk. A kávéőrlővel én is megjártam, mert a túlságosan keményre készített táp helyett egy alkalommal a lapátokat darálta le. Tehát a darálás is jó, de van helyette egy veszélytelenebb megoldás is. Ezt egyes madaraim „KERESZTAPJÁTÓL” tanultam. Lényegében ez is kutya-macska táp, csupán ez konzerv. A felnyitott konzerv tartalmát megfelelő edénybe kiöntjük, majd vagy mikróban, vagy tűzhelyen felmelegítjük annyira, hogy a kocsonyás-zsíros lé feloldódjon. Ne, főzzük szét a kis hurkácskákat! A levet leszűrjük, leöntjük, lecsepegtetjük, kutyának kiönthetjük. A LÉNYEGET, krumplinyomóval vagy villával kinyomjuk-felaprítjuk. Tehát a kutya-macska táp így előkészítve szintén megy a lágyeleséghez. Még van egy összetevőm, ez a hetente egy alkalommal túrított túró. Arányaiban a hétköznapok lágyelesége nálam összefoglalva a következő: 1 reszelt répa + 1 kemény tojás + tojásnyi tojásos száraz eleség + tojásnyi darált vagy kinyomott kutya-macska táp + féltojásnyi túró. Ennyi és semmi több. Zöldséget, vitamint az átlagos etetésnél nem használok. Ezeket a gyári tápok többé- kevésbé tartalmazzák. Az összetevők előkészítése sem időigényes, a teljes keverés pedig néhány perc. Egy madárnak ebből a keverékből elegendő naponta egy nagyobb diónyi méret. A többit hűtőben tárolhatjuk. A madaraim ezt a keveréket ismerik, megszokták. Ezt időnként, alkalmanként kiegészítem különféle dolgokkal, csemegékkel majd erről is írok. Ez viszont már csupán ünnepi torta. Ismételt figyelmeztetés: Egyetlen lágyevő sem tartható élő eleség, LEGALÁBB LISZTKUKAC NÉLKÜL. Madaraink pontos igényét nekünk kell felismerni, de én minden irodalmi tanács ellenére a lisztkukaccal nem spórolok. A 35 szemet csökkenthetjük ott, ahol jobban fogy a lágyeleség, de 20 szem alá én soha sem megyek. Következik eltérés az etetésben a rovarevők és a gyümölcsöt is igénylők között, kiegészítők. Üdv. Lakó Antal

Diuraca
Fórumfüggő
Hozzászólások: 91
Diuraca
Hozzászólás Válasz: Receptek
May 30, 2013, 14:05

Köszönjük a praktikus ötleteket, annyi időm ép van, hogy elolvasom. Várom, várjuk a folytatást

LJ

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
May 30, 2013, 10:41

Lágyevők etetése szabadság alatt.

A madártartók legtöbbször a nyári szabadságolás időszakában kerülnek konfliktushelyzetbe családjukkal. A CSALÁD menne, mi MARADNÁNK. Ilyen helyzetben jobb a békesség és keressünk megoldást madarunk elhelyezésére, ellátásukra. Kezdők a legelső madár beszerzésekor mérlegeljék ezt is, és mérjék fel meddig feszíthető a hozzátartozóink megértő szolidaritása. Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknél a családon belül is akad olyan madarászattal fertőzött személy, -nagyszülő, rokon, esetleg barát,- akikre rábízhatjuk madarunkat néhány napra. Persze ehhez az is kell, hogy a közelünkben lakjon, és vállalja is e kényes és kockázatokkal is járó feladatot. A legkisebb elhelyezési és takarmányozási eltérés is okozhat kellemetlen eseményt, így jobb, ha a madár a megszokott helyén marad, és a takarmánya is számára megismert, megszokott. Magevő madaraknál néhány napos távollét megoldható önetető, önitató rendszerrel, de itt is jobb, ha van kontrol. A mag felakadhat, a víz kifogy, beposhad. Lágyevőknél a napi ellátás,- lehetőleg azonos időben- elengedhetetlen. Egy-egy esetben megoldás a „gyorsbüfés” etetés. Ezt se tegyünk gyakorivá. Azaz sürgős munka, családi összejövetel, egy napos kirándulás, ami esetleg a hajnali induláskor nem hagy időt pepecselésre, nyugodtan alkalmazhatjuk. Tehát 35 szem lisztkukac, aminél a répás táp csupán mellékes kiegészítő. Elsősorban a kukacok elhelyezkedését, folyadék igényét biztosítja, valamint egy nap alatt nem romlik meg. Más a helyzetünk, ha távollétünk több napos. Lágyevők etetését még madarászok sem szívesen vállalják, nem beszélve olyanokról, akik nem ilyenek. A legtöbb ember úgy irtózik a lisztkukactól, hogy azt még kesztyűben és csipesszel sem fogja meg. Tehát el kell oszlatni minden ellenérzésüket, és olyan megoldást kell keresnünk, hogy teendőjük a táplálék beöntésére korlátozódjon. Erre az én javaslatom, módszerem a következő. Minden estben az etetendő madár kalitját, röpdéjét lássuk el egy rövid emlékeztető-figyelmeztető cédulácskával. Ahány madár és ahány nap, ennek megfelelően zárható, de levegőt biztosító tégelyben, orvosságos üvegben bekészítem a madarankénti többször elmondott 35 szem lisztkukacot. /a biztonság kedvéért rászámítok + 2-3 napra./ Hűvös helyen vagy egyes fokozaton „elkülönített” hűtőben tárolom. Több napról beszélünk, így a megszokott, napi lágyeleséget is biztosítani kell. Ezt előre elkészítem, dió nagyságú méretekre egyedileg kicsomagolom, és mélyhűtőbe teszem. Az etetésre felkért személynek a feladata arra korlátozódik, hogy csupán egy adagot a lágyeleségből és a kukacból naponta kitölt a madár etetőjébe. A LÁGYELESÉGET fagyottan is kiteheti, mert a madár előbb minden esetben a kukacot eszi, tehát az etetőben majd kiolvad. A megmaradt lágyeleséget minden nap ki kell önteni. Ez mehet a lisztkukac tenyészetre, vagy a kukába. Friss ivóvíz cserével együtt, így madarunk biztonságos etetése, a szomszédunknak sem okoz több elfoglaltságot néhány percnél. Megismétlem a lágyeleség a madarunk által ismert, megszokott összetevőket tartalmazza! Módszeremben nincs semmi rendkívüli. Ez is bizonyíték arra, hogy lágyevőt is bátran tarthatunk, ha tudjuk hogyan. Aki nem talál segítséget madara etetésére, az ne is kezdjen bele. Szükségből rövid időre én is vállalni tudok néhány egyedet, ha elhozzák. Még két megjegyzés. A madár elhullása a legjobb ellátás mellett is bekövetkezhet, ezért erre számítani kell! Másik, hogy nagyobb állomány idegenre bízva, több kockázattal jár, illetve tenyésztésre távollétünkben ne is gondoljunk. Folytatom üdv. Lakó Antal

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
May 27, 2013, 16:08

A lágyevők gyorsbüfés etetése!
Elterjedt városi szleng, hogy a „lustaság fél egészség”. Sajnos a mai rohanó világgal mindent igyekszünk megmagyarázni, így azt is miért esznek oly sokan jó házi tejfeles csirkepörkölt helyett gyorsbüfében pizzát vagy hamburgert. Vidéki munkavégzésem időszakában „baráti” beszélgetés közben több ismerősnek feltettem a kérdést, hogy jól van ez így? A válasz: ne sírjanak a vidékiek, mert könnyű nekik. Kimennek a kertbe, összeszedik a zöldséget, megfognak egy tyúkot, és eszik a jó ételeket. Egyről ezek az emberek elfelejtenek beszélni, hogy vállalnák-e a neveléssel járó gondokat az év 365 napján. Mert az állattartás ezzel jár. Bevezetőm lényege, hogy hamburgeren is lehet élni egy rövid ideig, de számítani kell a következményekkel. Sajnos vidéken is egyre kevesebben vállalják az állattartást, és ehhez hasonlóan fogyunk mi madarászok is. Egyre kevesebb a kiránduló a természetben, és közöttük is egyre több az olyan, aki nem látja a fától az erdőt. A madárdal számukra csupán mellékes hanghatás. A madaraim éneke betölti a kicsi kertünket, mégis alig akad olyan városi látogatónk, aki felfigyelne rá. Nos belőlük nem lesz madarász. Ezért minden eszközzel segítenünk kell azokat, akik ismeretek nélkül megkísérelnek valamilyen madarat befogadni, felnevelni, gondozni. Különösen igaz ez a lágyevők esetében. Átmeneti életbenntartásukhoz, beetetéshez, valamint alkalmanként madarainknál is alkalmazhatjuk a gyorsbüfés etetési megoldást. Ez a módszer fiókamentéshez alkalmatlan! Mindenkinek tudnia kellene, akár lesz belőle madarász, akár nem, hogy madarat koplaltatni nem lehet! Vannak fajok, amelyek víz nélkül több napot kibírnak,- mert a táplálékból képesek biztosítani a minimális szükségletüket- de élelem nélkül néhány órán belül elpusztulnak. Ilyenek például a zebrapintyek, hullámosok, egyes rigófélék stb. Vannak olyan fajok, amelyek a folyamatos táplálék felvételük mellett, nagyon nagy a folyadékigényük is. Ilyenek például a japáni sirályka, vagy a csonttollú. Csupán néhány fajjal szemléltettem, hogy valóban sürgős elfoglaltságunk esetén mire figyeljünk, ha az etetést kényszerből leegyszerűsítjük. Azt viszont lágyevőkkel nem tehetjük meg, mint a magevőkkel, hogy több napra etetünk. A magevők elé kitehetünk egy nagy tál vizet, egy nagy lapát magkeverékkel- önitató, önetető- és a dolog letudva, azaz madarunk tovább él, de a gyors etetési mód lágyevőknél csupán egy-egy napra korlátozható. Tehát a poszáták, légykapók, rigófélék, így a sámarigó is életben tartható több napon keresztül egy leegyszerűsített élelmezéssel minden károsító hatás nélkül, amennyiben az elhelyezésük is megfelelő, és naponta „frissítjük” élelmüket. Egy-egy madár napi gyorsbüfés élelmiszer receptje a következő: reszelt sárgarépa bármilyen készen kapható DOBOZOS-VÖDRÖS tojásos eleséggel 1:1 arányban összekeverve + 35 szem életerős közép méretű lisztkukac. A lisztkukac ne legyen bábozás előtti mozgásnélküli állapotban, vagy fekete hulla, sem báb. Lehet, hogy egyes madarak nem eszik meg az összes kukacot, mert ők tudják mennyi az igényük, de az biztos olyant nem láttam, hogy károsan túlennék magukat. Gyümölcsöt is igénylő fajoknál, így napmadarak, levélmadarak, seregélyek, sárgarigók, csonttollúak esetében a menüjük hasonló, csupán kiegészítem egy-egy fél édes almával, körtével, kompóttal, vagy evvel sem! Tehát az én gyorsbüfés etetésem lényege a 35 szem lisztkukac! Megismétlem ez elegendő egy felnőtt madárnak, de fiókának kevés! A napi etetésre minden elfoglaltságunk mellett is SZAKÍTSUNK IDŐT, VAGY FELEJTSÜK EL a LÁGYEVŐK TARTÁSÁT! A legfontosabb indoka, hogy melegben a legegyszerűbb lágyeleség is megromlik, a lisztkukac pedig, ha közvetlenül NAP éri, befeketedik, elpusztul. Itt jön a képbe a madár elhelyezése. Lágyevőknél mindig legyen árnyékos hűvös hely a kerti röpdében. Itt a hűvös helyen etessünk olyan edényben, amiből a kukac nem tud kimászni! /Kalit se legyen a napon./ Még egy tanács kezdőknek: rovarevő madár beszerzését előzze meg a lisztkukac beszerzése! Következik: etetés szabadság alatt. Üdv. Lakó Antal

Shama
Fórumprofesszor
Hozzászólások: 160
Shama
Hozzászólás Válasz: Receptek
May 25, 2013, 15:10

Lágyevőim étlapja.
A napokban én is visszafogottabb vagyok Józsihoz hasonlóan. Valóban nekünk a tél a csendesebb évszakunk, ami több időt ad az elmélkedésre, az írásra. Nem tudom, hogy milyen évre számíthatunk, de azért szívből kívánom elképzeléseitek teljesülését. Nem szép dolog babonásnak lenni, de azért én szívesebben mesélek a felnőtt csemetékről, mint a fészekrakásról. Ennek egyszerű magyarázata, hogy a lágyevők felcserepedésének esélye nagyban függ az időjárás hatásától és a rovarbőségtől. Röviden etetési lehetőségeimtől. Nem tagadom, hogy a kézzel nevelést csak végveszélyben alkalmazom. Ennek hátránya eltörpül egy-egy sikeres kézi nevelés öröme mellett, mégis csekély számú madarat neveltem így. Az okokat nem sorolom, csupán a legfontosabb, a szabadidő. Ezt pedig eddigi életemben családomon kívül mások is befolyásolták. Nagyon szeretem a lágyevők énekét, így amíg a sors megadja azt a kegyet, hogy életfeltételeiket képes vagyok számukra biztosítani, addig nem mondok le róluk. Táplálásuk módját én is az előttem járó madarászoktól tanultam, „helyszínre, fajra adaptálva.” Minden kezdő lágyevős előbb-utóbb saját receptje alapján sikeres tenyésztővé válhat, de én már annak is örülök, ha csupán arról hallok, hogy Hollandiából behoztak tartani néhány egyedet. A lágyevők tartásától sokan idegenkednek, mert mi lesz madarammal, ha beteg vagyok, vagy szabadságomon szeretnék elutazni? Ne féljetek, erre is van megoldás annak ellenére, hogy tény, a hullámosok etetésétől egy kicsit kötöttebb, több figyelmet igényelnek. Lágyevőim etetése nálam sem egyetlen kaptafára húzható módszer szerint alakul. Függ időbeosztásomtól, tenyésztői célomtól. Azaz az „élethez” igazodik. Elkeserít mások kudarca is, így a madarak pusztulásának elkerülése érdekében csokorba szedem a saját módszerem lényegét az alábbiak szerint: lágyevők etetése gyorsbüfés módszerrel, lágyevők etetése szabadságolás idején, lágyevők etetése éneklésének serkentésére, lágyevők etetése ráérős időszakomban, lágyevők etetése tenyésztés alatt, lágyevők etetése vedlés alatt, majd a téli pihentetés közben. Első olvasásra kissé bonyolultnak gondolhatjátok, pedig nem az. Meglátjátok nincs benne semmi áltudományoskodás. Sok lágyevőt tartok, így keresem azt, ami egyszerű, mégis eredményes. Remélem, majd ha sorjában elolvassátok, kedvet kaptok kipróbálni egy-egy madár beszerzését követően. Ígérem, folytatom. Üdv. Lakó Antal

Oldalak: [1] 2
Mingle Forum by cartpauj
Verzió: 1.0.33.3 ; Oldal betöltése: 0.053 másodperc