browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Hibridizáció

Hogyan hibridizáljunk madarakat.

Nehéz nagy vonalakban beszélni a hibridizációról. A tenyésztésnek ezt az ágát a mi madarász világunkban művészetnek nevezzük. Sőt, valójában ez egy annyira különleges és szokatlan tenyésztési vonal, hogy valódi művészi kifejezés azok számára, akik gyakorolják. Azt a tisztaságot, amivel a hibridizáló tenyésztő madarait válogatja engem a felvilágosodásra, a romantika korára emlékeztet. A hibridizálók és a tenyésztők két külön mozgalom, melyek a tenyésztéssel és tartással kapcsolatos gondolkodásmódjukban különböznek egymástól. A tisztán egy vonalat tenyésztő madarász műszaki pontossággal, racionálisan előre kiválasztja madarait, annak érdekében, hogy a születendő utódok minél közelebb legyenek egy előre meghatározott standardhoz. A hibridistának nincs ilyen előre meghatározott célja, amelyre törekszik, hanem időről időre szabadon engedi gondolatait, hogy vezérelje a kreatív ihlet, keresi az erős érzelmeket, melyeket csak az ismeretlen és a váratlan adhat. Az összehasonlítás a tiszta tenyésztés és a hibridizáció között végső soron az ellentmondást jelenti racionális és a képzelet között, precíz, szabályos módszer és a kreativitás között és a keresést a tökéletesség és a szépség között.
Minden kiállításon látott madár a kreativitás egy kis remekműve, az eredménye a kitartásnak, az elkötelezettségnek, a kézjegye annak, aki tenyésztette sok nehézség árán, amivel a hibridizálás jár.
A hibridek tenyésztése egy utazás az ismeretlenbe, ahol semmi sem magától értetődő, minden változik, minden különös esemény lehet egy kellemes meglepetés, vagy csalódás. Öröm, mikor felfedezed, hogy az ujjaid között tartott tojás fias, mikor kiveszed a fészket a benne lapuló kis hibrid fiókával, mikor a fiatal madarak megszerzik tollruhájuk váratlan és elképzelhetetlen színeit, ezek mind leírhatatlan érzések.
Persze, nagy öröm, de gyakran csalódás is, de az érzések, melyeket átélünk olyan erőteljesek, mint a szenvedély.

Hibridizáció: néhány alapszabály.
Ha a tenyésztéssel kapcsolatos néhány szabályt tisztázunk a párosítás már automatikusan fog menni. A hibrid tenyésztés minden lépését alaposan meg kell fontolni. Tény, hogy minden hibrid párosítás más, a párok soha nem egyenlők egymással, a tenyészetben lévő összes párt máshogyan kell kezelni, a módszereket pedig a tenyésztő határozza meg. Elemezzük a hibrid tenyésztés különböző szakaszait, az egyes pontokat a leglényegesebb dolgokra fókuszálom a tenyésztők érdekében.
Először is, a párba állítás, legjobb a madarakat a vedlés végén párba állítani. A hím kiválasztásakor olyan madarat keresünk, ami már elmúlt egy éves, mert az előző szezonban megbízhatóan párosodott madár jó kiindulási pont. A tojót éppen ellenkezőleg kell választani, legyen fiatal, ami még soha sem költött, mert ha már párba állt egy hímmel a saját fajából aligha fogadja el az idegen fajú hímet (ha kanári tojóval párosítunk ez a figyelmeztetés nem érvényes). Miután kiválasztottuk a madarakat fontos, hogy elfogadják egymást, békében éljenek egymás mellett ugyan abban a kalitkában. Hogy elősegítsük a családalapítást az összeismerkedtetésnek a legkevésbé stresszesnek kell lennie a madarakra nézve. Éppen ezért az első időben, tartsuk a madarakat egymástól elkülönítve, hogy megszokhassák egymás látványát. Ezt tehetjük úgy is, hogy a két rész etetőit közel tesszük egymáshoz, hogy a madarak a táplálkozás során egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz. Egy idő után megkísérelhetjük megszüntetni az elválasztást, először csak átmenetileg, majd véglegesen. Attól a pillanattól kezdve, hogy a madarakat összeeresztettük szükséges, hogy elkerüljenek mindenféle lehetőséget a veszekedésre, kompromisszumot kell kötniük a pár békés jövője érdekében. Ezért helyezzünk a kalitkába, röpdébe két etetőt, két itatót, két lágyeleség tartót, két gyümölcs darabot, vagy két csomó zöldséget stb., úgy, mintha két kisgyerekünk lenne!
Ha mindezen eljárásokat végrehajtottuk a helyes úton járunk, a pár békében fogja tölteni a telet, várva a költési időszakot. Tavasz közeledtével, ha szerencsénk van, két madarunk elkezd érdeklődni egymás iránt. Ezt általában a hím kezdi, elkezd énekelni és táplálékot kínálva udvarolni a tojónak. Ez egy nagyon érzékeny szakasz, hibrid párunk törékeny békéje, mely az előző hónapokban megvolt tönkre mehet. Ezért fokozottan figyeljük a hímet, nem mutat e agresszív viselkedést, mert ez állandó civakodást okoz a pár életében, ami néha nagyon világosan látható. Hajlamos zaklatni a tojót túlzott ragaszkodásával, üldözheti a tojót és bánthatja, ilyenkor azonnal válasszuk el őket és várjunk, amíg a tojó fészkelési szándékot mutat. Ha viszont nyugodt viselkedést mutat a hím, együtt hagyhatjuk a tojóval, abban bízva, hogy kitartó udvarlása serkentőleg hat a tojóra is. Abban az esetben, ha a tojó is élénkebben viselkedik, érdeklődést mutat a fészek anyag iránt összeereszthetjük a párt a tojások lerakásáig. A legnagyobb nehézséget a párosítás ezen szakaszában az elválasztó megfelelő használata okozza. A tojásrakást követően egyértelműen célszerű különválasztani a párt (én az első tojás lerakása után választom szét a madarakat). Ezt követően választhatunk a dajkáztatás vagy a vérszerinti anya között, ennek a választásnak vannak szakmai alapjai, de nem zárhatóak ki a tenyésztő érzései sem.
Ennek a pontnak a történései határozzák meg, hogy ne csak álom maradjon a fias tojás!

Hibridizálás kanárival (incardellato)
Sokat tenyésztett és a kiállításokon gyakran bemutatásra kerülő hibridek, a kanári hibridek. Ez a fajta hibridizáció az esetek nagy részében nem jelent különösebb nehézséget. Ezért ideális választás a kezdők számára, hiszen reális esély van a tenyésztési sikerre, valamint a gyakorlott hibridistáknak, akik biztosra akarnak menni. A hibridisták nagyobb része csak „alkalmilag” használja a kanárikat tartalékként, vagy ezekkel állítja párba a tenyészetben felesleges madarait.
Ritkán kerülnek ki kivételes, egyedülálló hibridek az ilyen párosításokból, ennek az az oka, hogy az anya kanári fenotípusa meghatározza az utódok minőségét. Ezen okok miatt azt javaslom, hogy jó minőségű kanárit használjanak, mint ahogy a hibridista szakértők, hiszen csak a jó kanári adhat értékes utódokat.
Használhatnak hibridizáláshoz lipokróm kanárikat, melyektől tarka utódok fognak születni, és melanin kanárikat, melyek fekete-barna hibrideknek fognak életet adni. Mivel egy jó tarka hibrid tenyésztése inkább szerencse, mint technika kérdése én inkább a fekete-barna, azaz a melanin kanárival való hibridizálás híve vagyok. A legjobbak egyértelműen a fekete kanárik, de jó eredményeket adnak a barnák, az achátok és az izabellák is. Fontos, hogy a madárnak jó legyen a rajzolata, szép oxidált színekkel és kevésbé karakteres feomelaninnal. A mutáció választás meghatározó a születendő hibrid genetikájára, színezetére nézve. A piros színű kanárit a piros faktort hordozó fajokkal párosítsuk (mexikói pirók, tűzpinty, kenderike), a sárgát ellenben a sárga színt hordozóakkal (tengelic, magellán csíz, mozambiki csicsörke, csicsörke, stb.). A kanári a domináns fehér szint tovább örökíti utódaiba is, melyeknek az 50%-a már a pala színmutációt fogja mutatni. Nagyon szép pala színű hibrid utódok születnek a magellán csízzel, az európai, vagy ázsiai zöldikével és a mozambiki csicsörkével való párosításokból.
Az intenzív színű tojókat jól ki lehet használni, szép utódokat kapunk, ha olyan madárral állítjuk párba őket, amelyen a lipokróm színeződés elterjedt az egész testen, mint például a tűzpinty, a mozambiki csicsörke, a csíz, a magellán csíz, a zöldike stb. A mozaik kanárikat viszont olyan fajokkal párosítsuk, amelyeken a lipokróm színeződés csak behatárolt területekre korlátozódik, ilyenek a tengelic, a kenderike, a zsezse, a mexikói pirók stb.
Vessünk egy pillantást a tollazatra is, mivel minden faj tollazata természetesen matt, olyan tojókat érdemes választani melyek tollazata sima, lipokróm színe telített, intenzív. A mozaik kategóriában érdemes vigyázni az intenzív színnel, mert az ilyen madarak tollazata gyakran túl vékony, gyenge szerkezetű.
Azok számára akik kevés hibridizációs gyakorlattal rendelkeznek azt javaslom kezdjék a párosítást viszonylag könnyebben hibridizálható fajokkal, mint a mexikói pirók, a csicsörke, a tűzpinty, a magellán csíz, a kenderike és a tengelic. A következő fajokkal való párosítás esetében kisebb az esély a sikerre: zsezse, keresztcsőrű, himalája zöldike. Az erdei pinty, süvöltő és a meggyvágó pedig igazi „fenegyereknek” minősülnek.

Hibridizálás a pintyfélék között.
A pintyfélék hibrizálásának bemutatásában ahhoz a ponthoz értem, mikor a tenyésztő különböző párosításokkal kísérletezik.
A figyelemre méltó nehézség, amibe a megvalósítás kerül, a lehetőség, hogy új, eddig nem létező hibridet hozzon létre, az okok, amelyek motiválják a tenyésztőt, hogy szokatlan párosításokat hozzon létre, amely szabad kezet ad a képzeletnek és a kreativitásnak. A hibridizáslás lehetősége valóban végtelen és nagyrészt még feltáratlan. A klasszikus hibrideken kívül, mint például a tengelic x süvöltő, vagy a tűzpinty x tengelic, láthatjuk, hogy az elmúlt években sok elképzelhetetlen hibridet is tenyésztettek, mint az erdei pinty x tengelic, vagy a tűzpinty x keresztcsőrű, hogy csak néhányat említsek.
Azok számára akik első alkalommal merülnek el a pintyfélék hibridizálásában, a következőkben adok néhány alapvető információt a pintyfélék egyes nemzetségeiről és fajairól.

SÜVÖLTŐ
Hibridizáláshoz szinte kizárólagosan a tojókat használják, mivel a hím olyan etológiai és genetikai nehézségeket állít a tenyésztő elé, melyek szinte megoldhatatlanok. A süvöltő általában könnyen elfogad bármilyen hím madarat, amivel párba állítják, csak a tojások termékenységével van probléma, mivel a süvöltő genetika affinitása alacsony más pintyfélékkel. Jellemzően minden hibriden megerősödik a süvöltő mintája.

TENGELIC
Használják a hímeket és a tojókat is hibridizáláshoz. Az utóbbi esetben nem biztos, hogy az összeállított pár között hosszabb ideig erős lesz az összetartás, ami elengedhetetlen a jó tenyészeredményhez. Jellegzetes rajzolatukat felismerhetően örökítik minden hibridjükbe, függetlenül attól, hogy milyen fajjal állítjuk párba.

MEXIKÓI PIRÓK
A mexikói piróktól 100%-ban termékeny tojásokat kapunk, de rendszeres tenyésztői ellenőrzés szükséges, mert a hímek gyakran agresszívak, gyakoriak a dühkitöréseik a tojókkal szemben, gyakran „egyetlen tollat sem hagy” a tojókon, ha a tenyésztő nem avatkozik közbe azonnal. A tojó, amellett, hogy erős jellemű, mint a hím, nagyon nagy kapacitása van az elrettentésre, ha a hím, amivel párba állították nem tetszik neki, bár az ilyen esetek nem gyakoriak. Abban az esetben, ha tojásai mind terméketlenek, még mindig nagyszerű dajka marad.

KENDERIKE
A kenderike egy nagyon szerteágazóan hibridizálható madár, a hímek általában visszafogottan, de kitartóan udvarolnak, a tojók általában szimpatizálnak más fajok hímjeivel. Valamennyi fajjal hibridizálható, amivel párba állítják.

DÉL-AMERIKAI CSÍZ
(tűzcsíz, magellán csíz, fekete csíz stb.) A hímek tűzessek és megalkuvást nem ismerőek, az esetek többségében nagyszámú és jó minőségű hibrid tenyészthető tőlük, utódaikba tovább adják rajzolatukat és színűket. A tojók gyakran túlzott idegességet mutatnak más fajok hímjeivel való párosítás során.

MOZAMBIKI CSICSÖRKE
(afrikai kanári) A hímek fáradhatatlanul udvarolnak és kiváló szülők, a tojók ellenben nehezen fogadnak el más fajú hímeket. A legnagyobb nehézséget hibridizálásában az északi félteke madaraitól eltérő párzási ideje okozza.

CSICSÖRKE
A hím egy valóságos „energia bomba”, kitartóan udvarol minden más faj tojójának. A tojót sajnos kevésbé használják hibridizáláshoz mert nagyon érzékeny az egészsége.

KERESZTCSŐRŰ
Többet használják hibridizálásra a tojót, mint a hímet, mivel az általában nem mutat érdeklődést más fajú tojók iránt. Szaporításához elengedhetetlen a nagy hely. A keresztcsőrűek sokszor már március elején ivarzanak, így párosításkor a hasonló tenyészidejű fajokhoz vannak kötve. A keresztcsőrű hibridjei, függetlenül a másik szülőtől, mindig jó minőségűek.

ZÖLDIKE
A zöldike hímeknek, az európaiaknak ugyanúgy, mint az ázsiaiaknak, erős jellemük van, ezért még olyan fajok agresszív tojóival is párosíthatóak, mint a mexikói pirók. A tojók nagyon tanulékonyak, könnyen párosíthatóak más fajok hímjeivel. A zöldike hibridjei nagyon különlegesek, mert öröklik szüleik egyedülálló alakját.

ZSEZSE
Nagyon tanulékony, alkalmazkodóképes és robosztus, kitartó, ezért a zsezsét gyakran használják hibridizálásra. Mindkét ivar könnyen keresztezhető bármilyen fajú pintyfélével, kivéve a kanárit, mellyel nagyon alacsony a genetikai affinitása.

ERDEI PINTY
Csak a tojókat használják hibridizálásra, mivel a hím genetikailag összeférhetetlen bármilyen más pintyfélével. Nehezen áll párba a zöldikével, az európaival úgy, mint az ázsiaival, viszont más fajokkal, kis szerencsével jól hibridizálható.

Fordította: Gelencsér Viktória