browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Itassuk vagy ne

ITASSUK, VAGY NE ITASSUK A FIÓKÁT?

Ezzel kapcsolatban eléggé megoszlanak a vélemények. Vannak, akik úgy tartják, hogy elég a fiókának az a nedvesség, ami az ennivalóban van, míg mások szerint az itatás kiemelten fontos a nevelés során. Én az utóbbi csoportba tartozom.
Véleményem szerint az itatás a sikeres madárnevelés egyik titka, főleg akkor, ha fiatalabb korban kezdjük a kézzel nevelést. Napos, néhány napos korú fióka esetén kényesen ügyeljünk arra, hogy a táplálék mellett folyamatos vízellátásban is részesüljön. Ha ez nem történik meg, akkor a fióka aszalódásnak indul. Ilyenkor még nem lehet közvetlenül itatni, mert az aprócska, gyámoltalan madárfióka könnyen félrenyelhet. Ez idő tájt úgy kell megoldani a folyadékbevitelt, hogy a felkínált kisméretű rovart, vagy rovardarabot meg kell mártani vízben, majd megrázni, hogy a nagy vízcsepp lecseppenjen róla (mert ez is félremehet), és így odaadni a kismadárnak. A nedvesített falat azon kívül, hogy fedezi a folyadékszükségletet, még könnyebben is csúszik, mint a száraz. Az megfelelően táplált 1-2 napos fiókák ürüléke általában még ennyi itatás ellenére is kemény marad, tehát ebből is látszik, hogy van jelentősége az gyakori vízpótlásnak, mivel az hasznosul. A vizet célszerű egy kis pálinkáspohárba tölteni, és ebbe mártogatni a falatokat. Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy az ivóvizet gyakran cseréljük a pohárban, mert az állandó mártogatástól gyorsan beposhad. Nagyobb méretű fajok (seregély, feketerigó) pár napos fiókáit úgy is itathatjuk, hogy az üres csipeszt mártjuk a pohárba, és a rajta maradó vízcseppeket adjuk nekik, majd ezt a műveletet egymás után párszor megismételjük. Tokos kor környékén már mehet a víz pipettából.
Vannak, akik azt mondják, hogy a madárfiókáknak felesleges vizet adni, mert csak hasmenésük lesz tőle. Ez így ebben a formában nem igaz. A túlitatás okozta “hasmenés” nem egyenlő a valódi hasmenéssel. Ha a fiókának több vizet adunk a kelleténél, továbbra is normális ürüléket fog produkálni, csak ez átlátszó, tiszta víztócsában érkezik a külvilágra. Van még egy olyan verzió is, amikor az ürülék fehér része folyósodik el. Ebben az esetben a normális ürülék tejszínszerű fehér folyadékban távozik. Ha ilyeneket tapasztalunk, szüneteltessük az itatást! Ha ezt megtesszük, az ürülék pillanatok alatt vissza fog állni kemény, zselészerű állagúvá. A tokos kor végétől már nem kell állandóan itatni a madarat. A már fent említett ürülékvizesedéskor hagyjuk abba az itatást, és csak akkor adjunk újra vizet, ha a madár megszomjazott. Mikor jóllakatjuk a kismadarat, általában abbahagyja a tátogást. Hiába kínáljuk a legfinomabb falatokkal, akkor sem hajlandó kinyitni a csőrét. Ha ilyenkor a szájzugába csipesz segítségével néhány csepp vizet juttatunk, és ennek hatására a fióka hirtelen élénk tátogásba kezd, az azt jelenti, hogy szomjas. Van, mikor a jóllakott kismadár kelletlenül tátog ugyan, de ha falatot helyezünk a torkába, akkor nem nyel, vagy esetleg még ki is rázza azt. Ha ilyenkor nedves ujjal, vagy vízbe mártott csipesszel nyúlunk a szájába, és azt tapasztaljuk, hogy hirtelen élénk tátogásba és nyelésbe kezd, akkor is szomjas.
Az itatást ellenzők általában arra hivatkoznak, hogy mivel a madárszülők nem hordanak vizet, így nekünk sem kell itatni. Ez nagy valószínűséggel így is van, csakhogy ők a falattal együtt a nyálukból is juttatnak kicsinyeik torkába, így fedezik a fiókák folyadékszükségletét.

Szerző: ot10191