browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Madártartás az Ókorban

Az ókori Egyiptomban lényegi szerep jutott a madárábrázolásoknak a hieroglif jelek körében, illetve a szobrokon, festményeken, freskókon. Némely madár a szentek, és istenségek megjelenési formája volt: például Hórusz egy sólyom fejű ember testű isten, melynek imádása nagy kultusznak örvendett az ókori Egyiptomban.
A galambokat már i.e. I. évezredben alkalmazták, a később olyan nagy hivatássá, majd divattá vált postázásra. A Nílus völgyében az volt a szokás, hogy a fáraók trónra lépésükkor a négy égtáj felé madarakat küldtek. Így tudatták égen-földön a nagy eseményt.(Brentjes 1976)
Egy az i.e. IV századból előkerült dombormű négy madarat ábrázol – valószínű galambokat – amelyekre levelek vannak akasztva.
Bizonyítást nyert az a tény, hogy ezen időszakban, a keleti államokban már éltek postagalamb-tenyésztő mesteremberek. Az arab kalifák állítólag akár 1000 aranyat is fizettek egy-egy jó postagalamb párért (Brentjes 1976).
Egy ókori Egyiptomi freskó madarakkal játszó gyerekeket ábrázol, a madarak feltehetően szajkók és búbosbankák.
„A kalitkás madártartás egészen az ősidőkbe nyúlik vissza, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elmaradott népek között napjainkban is elterjedt.
A régi kultúrnépek, az egyiptomiak, görögök, rómaiak körében már valóságos madárkultusz alakult ki; kalitkákban, kertekben tartották a szebbnél szebb, színes, éneklő madarakat.”(Holdas 1969)

A Sándor-papagájt Nagy Sándor tiszteletére nevezték el, ugyanis a hadvezér ie. 327-ben észak indiai hadjáratából hazatérve sok ilyen és hasonló papagájt vitt magával.
Az idősebb Plinius i.sz. 1 században már különleges tanácsokkal szolgál a papagájok nevelésére. A háziasításuk célja, valószínűleg csak a tulajdonos szórakoztatása volt.

Görbe Gábor