browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Madártartás napjainkban

A madarászás később sem maradt annyiban, arra az a bizonyíték, hogy az 1985-ben megjelent kanáris könyv még egy teljes fejezetet szán arra, hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni a kanárit a hazai magevő madarainktól. (Zsilinszki 1985)
Németországban, napjainkban is rendeznek erdei pinty énekversenyeket. Itt letakart kalitkában kell a hímeknek énekelni, bizonyos ideig egy zsűri előtt. Legalább három éve fogságban élő madarak versenyeznek. (Schmidt én)
Ugyanez a verseny zajlik Olaszországban. Itt azonban frissen befogott madarakat versenyeztetnek, amelyeket a verseny végén, szabadon engednek. (internetes forrás)
„Dunabogdány közelében, a Kalicsa-patak mentén annak idején gyakran találkoztam madarászokkal, akik fiatal hímeket fogtak és vittek haza, hogy egy lehúzott öreg hím segítségével egy bizonyos verésre tanítsák őket. A fiatalok reggeltől estig ezt hallották és közülük néhányan tökéletesen el is sajátították. Ezeket a madarász megtartotta, a többit szabadon engedte.” (Schmidt én)

Ki tudja napjainkban is, hányan tartanak otthonukban befogott madarakat.
Csupán az énekük miatt, vagy csak kedvtelésből is. Hiába törvény szigora, büntetések, a több száz éves tradíciót, amely talán már a génekbe is beleivódott, nem lehet az emberekből nyomtalanul kiirtani.

Görbe Gábor