browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Összegzés

Dolgozatom elkészítésekor a célom egy olyan probléma megvilágítása volt, amely csak egy szűk csoporton belül ismert, ugyanakkor globális méretű probléma. Ez a probléma pedig nem más mint a védett madarakkal folytatott madárkereskedelem és annak következményei.
A madártartás és tenyésztés a madarak és a természet szeretetéből fakad, és olyan hobbi melyet kiirtani az emberiségből nem lehet. Évszázadok óta tart az ember fogságban madarakat szépségükért, énekükért. A ma élő közel 8600 madárfaj több mint 32%-át díszmadárként is tartják.
A madártartás sok emberben visszatetszést vált ki. Sokan szükségtelennek tartják a madarak fogságban tartását, és úgy gondolják, hogy az állat szenved tőle. Aki tartott már madarat meggyőződhet ennek ellenkezőjéről.
A madártenyésztés kapcsán felmerül egy újabb súlyosabb probléma is. Különböző nemzetközi felmérések szerint évente nagyjából 2-40 millió madár kerül befogásra. A veszélyeztetett fajok védelmében, az utóbbi évtizedekben több féle nemzetközi megállapodás is létrejött. Legfontosabb ilyen jellegű egyezmény a Washingtoni Egyezmény, mely a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozza. Az egyezmény három kategóriába sorolja a fajokat veszélyeztetettségük alapján.
A trópusokon befogott madarak az elfogást követően több szállítón és kereskedőn keresztül jutnak el Európába, Amerikába és Japánba, miközben 90 százalékuk egy éven belül elpusztul a szakszerűtlen tartási körülmények miatt. A legkritikusabb helyzetben Földünk legnagyobb testű papagájai, az arák vannak. A jelenleg ismert 17 arafaj közül 13 veszélyeztetett, a kipusztulás fenyegeti őket. Valós tény, hogy akik ezeket a madarakat befogják, élőhelyeiket felgyújtják, madarakat sanyargatják nem madarászok.
Hazai tekintetben a díszmadárként szóba jöhető énekesmadarak helyzete nem ilyen elkeserítő. Hazánkban a madarászok fogták a madarakat, és mivel csak kis területen mozogtak nem volt céluk a saját terület teljes elnéptelenítése. Természetesen Ők is kereskedtek a madarakkal, még sincs adat arra, hogy a faunánkból valamely madárfaj a madárbefogások miatt eltűnt volna.
Igaz, hogy törvény rendelkezett az énekesmadarak védelméről, először az 1883-as vadászati törvény, majd az azt követő madarak védelmét szolgáló törvények hatályba lépésével mindinkább háttérbe szorul a tartásuk.

A magyar embereket azonban nem kellett félteni, mindenféle technikákat alkalmaztak az énekesmadarak befogására, és alkalmaznak még ma is. Az idősebb madarászok átadták a gyermekeiknek, ismerőseiknek tudásuk egy részét. A II világháború utáni években élte virágkorát a pintyezés. Pesten szinte minden második ház tornácán énekelt egy erdei pinty, vagy csíz. Az igazi állományfogyatkozást mégsem a befogások okozták, inkább az élőhelyek szűkülése. A fajok nagy részét mára már sikerült tenyészteni, ezek példányait már nem kell kiragadni a természetből, azok megfelelő mennyiségben állnak a rendelkezésünkre,
Néhány fajmegmentési programban részt vesznek madarászok, sokszor csak tanácsadóként, néha azonban – szerencsére már erre is volt példa – a program vezetőjeként.
A már sokat emlegetett Spix ara létszáma is növekedni látszik, hála a Brazil Kormány és a madarászok erőfeszítéseinek. Az egyedszáma lassan de biztosan növekszik, idén már negyventől több példányt számlál.
A két végletet láthattuk most a madarak mindenáron való befogását az élőhelyükről, és a megóvásukat a madarászoknál.
A vadmadarakkal folytatott világméretű kereskedelmet véglegesen beszüntetni képtelenség. Legfontosabb feladat a csempészés beszüntetése lehetne, ez pedig elsősorban a tenyésztői munka javításával, a legális kereskedelem kialakításával érhető el.
Befejezésként álljon itt egy régi mondás, mely az idősebb tenyésztők véleményét tükrözi:
„Madarak nélkül is lehet élni, csak nem biztos, hogy érdemes”.

Görbe Gábor